Vat Csaivatthanaram
| Vat Csaivatthanaram | |
| วัดไชยวัฒนาราม | |
 | |
| Település | Ajutthaja |
| Ország |  Thaiföld |
| Vallás | buddhizmus |
| Építési adatok | |
| Típus | templom |
| Építés kezdete | 1630 |
| Építés befejezése | 1650 |
| Építtető | Praszat Thong thai király |
| Elhelyezkedése | |
 Vat Csaivatthanaram
Pozíció Thaiföld térképén
| |
 é. sz. 14° 20′ 35″, k. h. 100° 32′ 31″14.343056°N 100.541944°EKoordináták: é. sz. 14° 20′ 35″, k. h. 100° 32′ 31″14.343056°N 100.541944°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vat Csaivatthanaram témájú médiaállományokat. | |
A Vat Csaivatthanaram (วัดไชยวัฒนาราม) az ajutthajai romváros egyik buddhista temploma, amelyet a királyi család használt. A khmer hatást tükröző tradicionális thai szakrális épület, amely az egyik legnagyobb építménye volt az Ajutthajai Királyságnak, szerepel a világörökségi listán.[1]
Története
[szerkesztés]
A templomot, dinasztiája első ilyen jellegű építményét 1630-ban rendelte meg Praszat Thong király (1600-1656) anyja emlékére. Anyja hamvait két szögletes csediben (ereklyéket őrző sztúpa) helyezték el, amelyek az upaszampadá szertartásnak helyet adó, azóta elpusztult terem két oldalán álltak.[1] Egy másik tudományos vélekedés szerint az épület az Angkor felett aratott győzelem emlékműve. A komplexumot húsz év alatt emelték.[2]
A komplexum az angkori khmer templomok koncepcióját követi, a világmindenséget szimbolizálva a buddhizmus és a hinduizmus kozmológiája szerint.[1] Az épületegyüttest egy méter széles téglafallal körbevett, négyzet alapú platón emelték. A főbejárat a keleti oldalon, a Csaophraja-folyó felé nyílik, amelyen a királyi bárka érkezett.[1]
A központi, khmer stílusú prangot, a kukoricacsövet idéző, csúcsos tornyot négy kisebb hasonló építmény szegélyezi. A központi építmény magassága 35 méter, és egy téglából emelt alapzaton áll, amelynek sarkainál állnak a kisebb prangok. A prangok a szent Meru-hegyet idézik, amely a buddhista és a hindu vallásban az univerzum központjának számít, amelyet óceánok vesznek körbe. A fő torony négy oldalán meredek lépcső vezet fel, a keleti a belső szentélybe. Ebben ereklyéket, szépen megmunkált műalkotásokat helyeztek el egykoron.[1]
A központi alapzatot nyolc, 25 méter magas kúpos pavilon veszi körbe, amelyeket fedett folyosók kötöttek össze. Mindegyikben van egy fülke, amelyben egy alapzaton álló Buddha-szobrot helyeztek el.[1] A falakat Buddha életéből vett jeleneteket ábrázoló freskók és domborművek díszítették. Ezekből csak töredékek maradtak hátra.[3] A folyosókon több mint száz aranyozott Buddha-szobor volt. A galériákat fedő fatető elpusztult az évszázadok alatt.[1]
A templomegyüttest a burmai hadsereg 1767-ben nagyrészt lerombolta és kifosztotta, ezután a komplexum elhagyatottá vált.[1] A területet a helyiek engedély nélkül épített házai népesítették be 1987-ig, amikor a thai hatóságok megkezdték az épületek restaurálását. Az illegálisan emelt épületeket lerombolták.[3] Az ásatások során ágyúk és ágyúlövedékek is előkerültek a földből, amiből a régészek arra következtettek, hogy a templomot erődítményként is használták a burmaiak elleni háborúban.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i Renown Travel
- ↑ Take Me Tour
- ↑ a b World Monuments Fund
Források
[szerkesztés]- ↑ World Monuments Fund: Wat Chaiwatthanaram. World Monuments Fund. Hozzáférés ideje: 2022. október 16.
- ↑ Renown Travel: Wat Chaiwatthanaram. Renown Travel. Hozzáférés ideje: 2022. október 16.
- ↑ Take Me Tour: Wat Chaiwatthanaram. Take Me Tour. Hozzáférés ideje: 2022. október 16.