Verbunkos | |||
| |||
Adatok | |||
Ország | Csehország | ||
Felvétel éve | 2008 | ||
UNESCO azonosító | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Verbunkos témájú médiaállományokat. |
A verbunkos magyar zenei műfaj, amely a XVIII. század második felében alakult ki. A szó eredete a német Werbung, amely fogadást, édesgetést, szerzést, toborzást jelent. A tánccal egybekötött verbuválás célja az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozza. Tempója váltakozva lassú és gyors, figurái virtusosak.
Sokszor a cigányok zenéjének is titulálják, mert sok roma származású zenész volt akkor, akik többek között ezt űzték.
A toborzáshoz szükséges zenét Mária Terézia idejében főleg rezesbandával szolgáltatták (a cseh zenészek kiválóak voltak ebben), a magyaroknak viszont ez idegen volt, ezért kerültek a cigány zenészek a verbunkos zenébe. A XVIII. század végére új magyar verbunkos stílus jött létre (zene és tánc), amely a magyar népzenéből származik. Jellemző stílusjegyei:
1770–80 körül a verbunkos zene a cigányoktól kezdett átkerülni tanult zenészek körébe: az első ilyen ismert verbunkos dal 1784-ben keletkezett, Bengraf József szerzeménye: „Ballet Hongroise”.
Az utolsó verbuválást 1848-ban tartották, ezután a műfaj kezdett átalakulni: szelídebbé, hangulatosabbá vált. Ebben az időben keletkezett a csárdás és a palotás (a szegény emberek a csárdában, a gazdagok pedig a palotákban járták). Mindkettő eredete a verbunkos, jellemző rájuk a hegedűn felcsendülő dallamok, a páros ütem, a lassú kezdet, amelyet egy gyors második rész követ.
A verbunkost, mint táncot két csoportra lehet osztani: szólóverbunkra és körverbunkra.
Szólóverbunk:
Körverbunk:
A verbunkost a 19. század folyamán egyenlőnek tartották a magyar zenével. Elemei, az ún. ungarizmusok szinte minden európai szerző zenéjében nyomot hagytak (például Joseph Haydn, Johann Nepomuk Hummel, Johannes Brahms). Továbbá híres magyar szerzők, mint Erkel Ferenc és Liszt Ferenc zenéjében is erős verbunkos befolyással találkozhatunk.
„Slovácko verbuňk” (szlovák verbunk) néven Csehország Dél-Morvaország és Zlín körzetére jellemző toborzó tánca 2008-ban az UNESCO szellemi kulturális örökségének részévé vált.[1] Magyarország a csárdással együtt szintén tervezi kulturális örökség részévé tenni.[2]