Very ’eavy… Very ’umble

Uriah Heep
Very 'eavy… Very 'umble
nagylemez
Megjelent1970. június
Felvételek1969. július – 1970. április, Lansdowne stúdió, London
Stílusheavy metal
progresszív rock
art rock
pszichedelikus rock
blues rock[1]
Nyelvangol
Hossz40:07
KiadóMercury Records (Amerikai Egyesült Államok), Vertigo Records (Nagy-Britannia)
ProducerGerry Bron
Kritikák
Uriah Heep-kronológia
Very 'eavy… Very 'umble
(1970)		Salisbury
(1971)
Sablon • Wikidata • Segítség

A Very 'eavy… Very 'umble a brit Uriah Heep debütáló albuma, mely 1970-ben jelent meg, a Mercury Records (Amerikai Egyesült Államok), valamint a Vertigo és Bronze Records kiadók (Anglia) gondozásában. Az Egyesült Államokban kapható lemezeken csak a zenekar neve volt olvasható a borítón, mely különbözött az eredeti angol kiadásétól. Ezenkívül az amerikai változatra a Bird of Prey című szám került a Lucy Blues helyére.

Felvételek, zenei stílus

[szerkesztés]

Az album felvételei 1969. júliusában kezdődtek Gerry Bron produceri közreműködésével. A stúdiózás során több hátráltató tényező is nehezítette a korong létrejöttét, így a felvételek 1970. áprilisáig húzódtak. Alex Napier a zenekar dobosa a stúdiózás közben jelentette be távozását, helyére Nigel Olsson került, aki korábban Elton John mellett bukkant fel. Mick Box visszaemlékezése szerint tovább nehezítette a felvételeket a szomszéd stúdióban dolgozó Deep Purple is, akik a Uriah Heephez hasonlóan szintén nem spóroltak a hangerővel. A dalokat Mick Box és David Byron írta, a zenekar későbbi meghatározó dalszerzője a billentyűs hangszereken játszó Ken Hensley ekkor még nem vett részt a kreatív folyamatban.

Zenei szempontból az együttes kezdte elhagyni a korai időkben jellemző blues-rock hangzást, hogy egy keményebb gitárcentrikus megszólalást érjenek el. Ennek megfelelően a lemez úttörőnek számít a hard rock és a korai heavy metal hangzások létrejöttében. Ugyan a Vanilla Fudge és a korai Deep Purple hatása még érezhető a lemezanyagon, de Byron jellegzetes hangja felismerhetővé teszi az együttes hangzásvilágát, melyben nagy szerephez jut a kemény gitárhangzás mellett Hensley orgonajátéka is. A hard rock mellett pszichedelikus hangulatok, blues-rockos felhangok és progresszív rockos törekvések is felfedezhetőek a dalokban. A lemezről csak a nyitó "Gypsy" vált klasszikussá, mely a mai napig az együttes koncertprogramjának megkerülhetetlen darabja. A lemezt meglehetősen ellenségesen fogadta a korabeli kritika, a negatív írások közül is kiemelkedik Melissa Mills a Rolling Stone írójának a cikke, melyben kifejtette, hogy öngyilkos lesz, ha a Uriah Heep ezzel a lemezzel sikeressé válik.[2] Az évek múlásával azonban enyhülni látszottak a kritikák, mára pedig a Very 'eavy… Very 'umble lemezt gyakran nevezik klasszikusnak, egyben a heavy metal egyik legkorábbi előfutárának.[3]

A számok listája

[szerkesztés]
  1. Gypsy (Box, Byron) – 6:37
  2. Walking in Your Shadow (Byron, Newton) – 4:31
  3. Come Away Melinda (Hellerman, Minkoff) – 3:46
  4. Lucy Blues (Box, Byron) – 5:08
  5. Dreammare (Newton) – 4:39
  6. Real Turned On (Box, Byron, Newton) – 3:37
  7. I'll Keep on Trying (Box, Byron) – 5:24
  8. Wake Up (Set Your Sights) (Box, Byron) – 6:22
Csak az USA kiadáson
  1. "Bird of Prey" (Box, Byron, Hensley, Newton) – 4:05

Előadók

[szerkesztés]

Az együttes tagjai

[szerkesztés]

További zenészek

[szerkesztés]
  • Alex Napier – dob az 1–3 és 6–8 számokon
  • Colin Wood – billentyűsök ("Come Away Melinda", "Wake Up (Set Your Sights)")
  • Keith Baker – dob ("Bird of Prey")

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sablon:Verkkoviite
  2. ↑ Uriah Heep: Uriah Heep : Music Reviews : Rolling Stone. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  3. ↑ Donald A. Guarisco: Uriah Heep album review. AllMusic. (Hozzáférés: 2011. január 1.)