Vorau | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Stájerország | ||
Járás | Hartberg-fürstenfeldi járás | ||
Irányítószám | 8250 | ||
Körzethívószám | 03337 | ||
Forgalmi rendszám | HF | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 4731 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 660 m | ||
Terület | 81,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 24′ 20″, k. h. 15° 53′ 17″47.405556°N 15.888056°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 20″, k. h. 15° 53′ 17″47.405556°N 15.888056°E | |||
Vorau weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vorau témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vorau osztrák mezőváros Stájerország Hartberg-fürstenfeldi járásában. 2017 januárjában 4760 lakosa volt. Vorau 850 éves Ágoston-rendi apátságáról és annak értékes kéziratokat őrző könyvtáráról ismert.
Vorau a Kelet-stájerországi régióban fekszik, a Joglland dombságán, a Hartberg-fürstenfeldi járás északi részén. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Puchegg (555 lakos), Reinberg (221), Riegersbach (760), Schachen bei Vorau (1194), Vorau (1365), Vornholz (729).
A környező önkormányzatok: északra Waldbach-Mönichwald, északkeletre Sankt Lorenzen am Wechsel, keletre Rohrbach an der Lafnitz, délkeletre Grafendorf bei Hartberg, délre Pöllauberg, délnyugatra Pöllau, nyugatra Wenigzell.
Voraut először 1149-ben említik az írott források. Nem sokkal ezután, 1163-ban III. Ottokár stájer őrgróf megalapította az ágostonos kolostort. A kolostor 1237-ben leégett és maga II. Bernhard apát is odaveszett a lángok között. Az újjáépült apátságnak I. Habsburg Rudolf német király 1277-ben védlevelet adományozott. 1384-ben az épületegyüttes ismét leégett. 1453-ban III. Frigyes császár címert adományozott a kolostornak és engedélyezte egy fegyvertár létesítését. A török betörések folytonos veszélye miatt Leonhard von Horn apát fallal, árokkal és felvonóhíddal erősítette meg az apátságot.
1503-1505-ben pestis dúlt a régióban amely csak a voraui egyházközségben 800 áldozatot szedett. I. Miksa császár az apátságnak törvényszéki jogosultságot és pallosjogot adott. A reformáció hatására jelentősen megcsappant a szerzetesek száma és 1542-re már csak egy kanonok maradt; a helyzet egy új apát kinevezése után rendeződött. 1598-ban egy újabb pestisjárványnak 611-es estek áldozatul. A 17. század elején átépítették az egész apátságot, a munkálatokat 1635-re fejezték be. A kolostor 1736-ban érte el létszámának csúcspontját 46 kanonokkal. 1778-ban középiskolát alapítottak, amely a 19. század elején gimnáziummá, a század közepén pedig magángimnáziummá alakult. 1844-ben lebontották a védőfalat és részben betemették a védőárkot.
Az Anschluss után 1940-ben a kormányzat felszámolta a kolostort, épületeit elkobozta és nemzetiszocialista irányultságú iskolát rendeztek be benne. 1945. április 24-én szovjet repülőgépek bombázták a települést és a kolostor egy része leégett. Teljes mértékben csak a 60-as évek végére állították helyre. A háború után a szerzetesek visszaköltözhettek az apátságba.
A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során a szomszédos Puchegg, Riegersberg, Schachen bei Vorau és Vornholz községeket Vorau mezővárosához csatolták.
A voraui önkormányzat területén 2017 januárjában 4760 fő élt. A lakosságszám 1991-ben érte el a csúcspontját 5168 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 98,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,3% a régi (2004 előtti), 0,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 95,5%-a római katolikusnak, 1,3% evangélikusnak, 1,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 7 magyar élt a mezővárosban.