Vágluka

Vágluka (Lúka)
Vágluka modern temploma
Vágluka modern temploma
Vágluka zászlaja
Vágluka zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásVágújhelyi
Rangközség
Első írásos említés1246
PolgármesterVladimír Vöröš
Irányítószám916 33
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámNM
Népesség
Teljes népesség701 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság174 m
Terület17,41 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 25″, k. h. 17° 52′ 43″48.656944°N 17.878611°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 25″, k. h. 17° 52′ 43″48.656944°N 17.878611°E
Vágluka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágluka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágluka (szlovákul Lúka) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Vágújhelytől 14 km-re délkeletre, a Vág bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1246-ban még a magyar "Rethy" alakban említik először. 1263-ban "Luka", 1348-ban "Rety" néven szerepel a korabeli forrásokban. Mai neve a szláv "luk" = rét főnévből származik. Királyi birtok, Temetvény várának uradalmához tartozott. 1715-ben szőlőskertje, 18 jobbágy és 17 zsellérháza volt. 1753-ban 64 család élt a községben. 1787-ben 77 házát 590-en lakták. 1828-ban 99 házában 693 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A falu mezőgazdasági jellegét később is megőrizte.

Vályi András szerint "LUKA. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura G. Sándor Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Vág Újhelyhez másfél mértföldnyire, határja ollyan, mint Horkának és Hradeknek."[2]

Fényes Elek szerint " Luka, tót falu, Nyitra vmegyében, a Végh bal partján: 536 kath., 80 evang., 29 zsidó lak. F. u. a temetvényi uradalom. Ut. p. Galgócz."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Luka, vágvölgyi tót község a temetvényi várhegy alján, Kis-Modró mellett, Hrádektól délre. Lakosainak száma 554, vallásuk túlnyomóan r. katholikus, az ág. evangelikusok a lakosság negyedrészét teszik. Postája Nagy-Modró, táviró- és vasúti állomása Brunócz. A XIII. századbeli oklevelekben „Réthy” név alatt szerepel e község, amely akkoriban királyi birtok volt. A faluban magas domboldalon áll báró Mednyánszky Imre szép kastélya, melyet a Sándor család építtetett. E kastély sok kézen fordult meg. A Sándor családtól a Ghyczyek birtokába került, azután gróf Degenfeld-Schomburg Adolf tulajdona lett, majd ismét a Sándor családé, végre Tóth Jánosnéé, akitől a jelenlegi tulajdonosra szállt. A kastély előkelő izléssel és kényelemmel van berendezve; terrasszáról gyönyörű kilátás nyilik a Vág völgyére."[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 523, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 554 lakosából 550 szlovák volt.

2011-ben 621 lakosából 601 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]