Vályi Gyula

Vályi Gyula
Életrajzi adatok
Született1855. január 25.
Marosvásárhely
Elhunyt1913. október 13. (58 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes mintmatematikus
SzüleiVályi Károly
Iskolái
Pályafutása
Szakterületmatematika
Kutatási területparciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, számelmélet
Tudományos fokozatdoktor, 1880
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudomány-
egyetem		nyilvános rendes tanár
Akadémiai tagságMTA; l. 1891
A Wikimédia Commons tartalmaz Vályi Gyula témájú médiaállományokat.
Vályi-ház a Majális (Republicii) utca 20 szám alatt
A 2007-ben kihelyezett emléktábla
Sírja a Házsongárdi temetőben
Szobra szülővárosában, Marosvásárhelyen

Vályi Gyula (Marosvásárhely, 1855. január 25. – Kolozsvár, 1913. október 13.) matematikus, egyetemi tanár, a kolozsvári egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Vályi Károly fia, Vályi Gábor öccse.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

A Vályi család a Dózsa család leszármazottja.[1] Jogi végzettségű édesapja, Vályi Károly, Marosvásárhely törvényszéki bírája és a helyi református egyházközség kurátora volt, édesanyja, Dósa Ráchel pedig, a marosvásárhelyi Református Kollégium első jogi professzorának, Dósa Gergelynek volt a lánya.

Vályi Gyula hároméves korában lábtörést szenvedett, és a baleset utáni hibás orvosi kezelés miatt élete végéig sétabot használatára kényszerült. 1861 őszétől 1873-ig a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult. Már gimnáziumi évei alatt jelentkezett szembetegsége.

A kolozsvári tudományegyetem matematika- és természettudományi karán tanult, ahol leginkább Martin Lajos és Réthy Mór előadásai hatottak rá. 1877-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Ezt követően kétéves ösztöndíjat kapott a berlini egyetemre, ahol többek között Karl Weierstrass előadásait látogatta. 1880 tavaszán Vályi visszatért Erdélybe és ugyanebben az évben doktori fokozatot szerzett A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez című dolgozatával. 1881-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá, 1884-ben a matematika és fizika nyilvános rendkívüli tanárává, 1887-ben az elemi matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1911-ben szembetegsége miatt nyugállományba vonult, feladta házát, és bátyja, az egyetem jogi karán tanító Vályi Gábor házában élt 1913-ban bekövetkezett haláláig.

Kutatási területe a parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, elemi matematika, illetve a számelmélet volt. Értekezései a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Crelle-féle Journalban és más hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Legtöbb dolgozatát a projektív geometria körében írta, elsősorban a többszörös perspektivitás és a polárreciprocitás tulajdonságairól a vizsgálatával foglalkozik. A Bolyai-hagyaték kutatásában is jelentős érdemeket szerzett. Szénássy Barna szerint: „Kétségtelenül Vályi Gyula buzgó munkásságának köszönhető, hogy Brassai Sámuel minden gáncsoskodása ellenére Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára lett, és hogy kartársai és tanítványai közül többen is eredményesen vettek részt a két Bolyai megismertetésének munkájában.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben levelező taggá választotta.

Emlékezete

[szerkesztés]

Halálakor a Kolozsvári Hírlap nekrológja hosszasan sorolja érdemeit: „Kitűnő professzor volt, és általában párját ritkító lelkiismeretességgel, pontossággal töltötte be egész életén keresztül minden kötelességét. Szerette a zenét és a szépirodalmat. Ott volt minden hangversenyen, felolvasáson. Gyakran járt színházba. Az utóbbi években annyira meggyöngülvén szemei, hogy olvasni már nem tudott, rendes felolvasót tartott, és így maradt kontaktusban a hazai és külföldi irodalom jelesebb termékeivel. ... Derűs kedélyű, nemes szívű ember volt, aki sok jót tett másokkal, és mindenkor az elsők között hozta meg a maga anyagi áldozatát jótékonysági és egyéb közcélokra.”[2]

Temetésén Ravasz László hirdette az igét.[3]

1994-ben Marosvásárhelyen Vályi Gyula Matematikai Társaság alakult.[4] 2004. november 11–12-én Kolozsváron Vályi Gyula-emlékkonferenciát szerveztek az EME keretében.[5]

2007-ben a kolozsvári Majális (ma Republicii) utca 20. szám alatti házon (amely ma a vasúti kórház tulajdona) román és magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el.[2] A magyar nyelvű tábla szövege:

„Ebben a házban lakott élete utolsó éveiben VÁLYI GYULA (1855–1913) hírneves matematikus, a kolozsvári egyetem tanára, a Bolyai-geometria népszerűsítője”

A román nyelvű tábla szövege:

„În această casă a locuit renumitul matematician GYULA VÁLYI (1855–1913) profesor la universitatea din Cluj, propagatorul geometriei neeuclidiene a lui János Bolyai.”

2012. május 25-én a Vályi Gyula Matematikai Társaság kezdeményezésére és hathatós támogatásával szobrot emeltek tiszteletére a marosvásárhelyi vár mellett. A szobor alkotója Miholcsa József.[6]

Sírja a kolozsvári Házsongárdi temető II. b. parcellájában van.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Gondolatok Dózsa György származásáról. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 8.)
  2. ↑ a b Kása Zoltán. „Vályi Gyula temetése”. Műszaki Szemle 2007 (37). [2013. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.) 
  3. ↑ A temetési igehirdetés megtalálható Ravasz László: Látások könyve, Budapest 1924. 288. k. lapján.
  4. ↑ Vályi Gyula Matematikai Társaság honlapja
  5. ↑ Vályi Gyula Emlékkonferencia, EME, 2004. nov. 11-12. Kolozsvár (Csak elektronikus formában érhető el.)
  6. ↑ Székelyhon.ro

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]