Vértesboglár

Vértesboglár
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Vértesboglár címere
Vértesboglár címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásBicskei
Jogállásközség
PolgármesterJókai Erika (független)[1]
Irányítószám8085
Körzethívószám22
Népesség
Teljes népesség903 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség37,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság161[3] m
Terület23,21 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[4][5]
Földrajzi középtájVértes–Velencei-hegyvidék[4][5]
Földrajzi kistájLovasberényi-hát[4][5]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 25′ 46″, k. h. 18° 31′ 22″47.429539°N 18.522839°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 46″, k. h. 18° 31′ 22″47.429539°N 18.522839°E
Vértesboglár (Fejér vármegye)
Vértesboglár
Vértesboglár
Pozíció Fejér vármegye térképén
Vértesboglár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértesboglár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vértesboglár község Fejér vármegyében, a Bicskei járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Vértesboglár község Fejér vármegyében, a Vértes hegység tövétől négy kilométerrel keletre épült a Söréd-Bicske 8126-os út mellet. A falut körülvevő területek nagy része a Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozik. Autóbusszal megközelíthető az 1251-es, 1253-as, 1853-as, 8002-es, és 8120-as járatokkal.[6]

Története

[szerkesztés]

Vértesboglárt és környékét már a rómaiak is lakták, amit a leletek és a települést átszelő római út nyomai is bizonyítanak.

Boglár (Al- és Felboglár) nevét az oklevelek már 1187 előtt említik, mint királynéi birtokot. Nevét 1193-ban Boclar, 1221-ben Boklar, 1311-ben Olboklar (Alboglár), 1339-ben Boklár alakban írták.

1187 előtt a királynéi és nemesi birtok Boglárt Eufrozina királyné a fehérvári kereszteseknek adta.

1221-ben Doboka körülhatárolt földjét 30 M-ért eladta a Csák nemzetségbeli (de gen. Chak) Demeter mesternek. (Az eladott föld területbe nem tartozott bele az ott lévő Szent György-templom harangozóinak földje.)

1311-ben Károly Róbert király Lukács, Benedek és a többi elhalt királynéi nép (populorum reginalium) felboglári földjét a Csák nemzetségbeli István fia Péter nevű szerviensének, és Vasvári Péter comesnek (ispán) adta. A föld s határait leíratta, és e határleírásból kitűnik, hogy 1311-ben szomszédos települései Alboglár (Olboklar), Budmer, Venye és Keer (Kér) voltak.

1332-ben a Csák nemzetségbeli Wgud néhai bán fia Demeter fia Móric győri domonkos szerzetes vásárolt boglári földjét eladta Németi Heym fiainak, még mielőtt a király Demeter összes birtokát a cseh Chenyknek adta volna. Németi Heym fiai közül László hölgykői várnagy volt.

A település a török időkben elnéptelenedett, csak mint puszta hely szerepel.

A 18. században az elpusztult falut a környező településekkel együtt az Esterházy család vásárolta meg, s nagy részben Bajorországból, a Fekete-erdőből érkező német telepesekkel népesítette be.

1945 előtt a község lakosai javarészt németek voltak, csupán tíz-tizenkét magyar anyanyelvű család élt itt, akik mind mezőgazdasági cselédként dolgoztak.

Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a község lakossága 1288 fő, összesen 274 lakóépületben. A község határa 4035 kat. hold volt, ebből 600 kat. hold szántó és 860 kat. hold erdő csákvári gróf Esterházy Móric tulajdonában. A lakosság többnyire helyben földműveléssel foglalkozott (egész-, ill. féltelkes gazdaként), de a nyáron bérmunkában arattak is vállaltak más falvakban. A fiatalok nagy része Budapestre járt dolgozni.

1945 előtt csak egy négy tantermes iskola működött Vértesbogláron, osztatlan osztályokkal. A nehéz anyagi körülmények miatt a szülők nem engedhették meg, hogy gyermekeiket felsőbb iskolában taníttassák, ipari pályára is kevesen kerültek.

Közlekedés szempontjából sem volt jó helyzetben a falu: utazás csak végig szekéren, vagy a 4,2 km-re lévő vasútállomásról juhattak el a környező falvakba, városokba. A második világháborúban a férfiak jó része a frontra került, így a mezőgazdasági elvégzése a nőkre, gyermekekre és az idősekre hárultak.

A szovjetek 1944. december 24-én este 8 órakor érték el a falut, de a front még hosszasan a határban húzódott. Az ismétlődő német támadások miatt a falut kiürítették, a lakók Vértesacsán, Alcsúton, Tabajdon találtak ideiglenes menedéket. A kitelepítettek csak március 15-e után térhettek vissza otthonaikba. A harcok során az igavonó állatok nagy része elpusztult.

A Földigénylő Bizottság 1945 május elején 664 kat. hold földből 508 kat. holdat osztott szét száz igénylő között, akik közül 49 addig teljesen földnélküli volt. A földek nagy részét a volt Esterházy-birtokból osztották ki.

1945. április 6-ig a községben katonai közigazgatás volt. 1945. április elején indult meg a községben a tanítás, ekkor a tanítók még lakásaikon oktatták a 240 diákot. Az iskolát 1946 elejére sikerült helyreállítani. A gyermekek a széket és a téli időszakban a tüzelőt otthonról hozták. Átmenetileg téglára fektetett deszkalapok voltak az asztalok és pergamen papírral ragasztották be az ablakokat, hogy ne legyen huzat. Az iskolai élet 1948-tól normalizálódott.

A nemzetközi megállapodás értelmében 1946 májusában került sor kitelepítettéka németajkú lakosokat. Nyolcvannégy család költözött el, helyükre kilencvennégy magyar családot telepítettek be Románia, Csehszlovákia és Magyarország különböző részeiről.

1947-ben földművelés-szövetkezet alakult.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Bauer Jánosné Keilbach Anna (független)[7]
  • 1994–1998: Bauer Jánosné (független)[8]
  • 1998–2002: Bauer Jánosné (független)[9]
  • 2002–2004: Bauer Jánosné (független)[10]
  • 2004–2006: Oroszné Genczwein Terézia (független)[11]
  • 2006–2007: Szabó Dezső (független)[12]
  • 2007–2010: Sztányi István (független)[13]
  • 2010–2014: Sztányi István (független)[14]
  • 2014–2019: Sztányi István (független)[15]
  • 2019–2024: Sztányi István (független)[16]
  • 2024– : Jókai Erika (független)[1]

2004. június 13-án időközi polgármester-választást tartottak[11] a polgármester lemondása miatt.[17]

A következő önkormányzati ciklus első negyede után nem sokkal, 2007. november 18-án ismét időközi polgármester-választást kellett tartani,[13] ezúttal is a polgármester lemondása miatt.[18]

Népessége

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
883
874
865
887
881
920
903
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 19% németnek mondta magát (15,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,3%, református 11,3%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,4% (27,8% nem nyilatkozott).[19]

2022-ben a lakosság 90,9%-a vallotta magát magyarnak, 13,1% németnek, 0,5% cigánynak, 0,2% ruszinnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% örménynek, bolgárnak és ukránnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,9% volt római katolikus, 8,1% református, 0,9% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,3% ortodox, 0,6% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 20,2% felekezeten kívüli (29,4% nem válaszolt).[20]

Látnivalói

[szerkesztés]
  • Nepomuki Szent János-szobor
    Nepomuki Szent János-szobor
  • Szent Vendel-szobor
    Szent Vendel-szobor
  • Szent Flórián-szobor
    Szent Flórián-szobor

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 4.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Vértesboglár, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  6. ↑ http://www.knykk.hu/images/m_fm_2016/a_fm_helysegnev.pdf
  7. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
  9. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  10. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  11. ↑ a b Vértesboglár települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2004. június 13. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  12. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  13. ↑ a b Vértesboglár települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2007. november 18. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  14. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  15. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  16. ↑ Vértesboglár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 16.)
  17. ↑ Időközi önkormányzati választások 2004-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2004 (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  18. ↑ 2007. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2007 (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  19. ↑ Vértesboglár Helységnévtár
  20. ↑ Vértesboglár Helységnévtár

Források

[szerkesztés]
  • A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)

További információk

[szerkesztés]