Warkworth | |
Közigazgatás | |
Ország | Új-Zéland |
Régió | Auckland |
Alapítás éve | 1853 |
Népesség | |
Teljes népesség | 6220 fő (2020. jún. 30.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | NZST (UTC+12) NZDT (UTC+13) |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 36° 24′, k. h. 174° 40′36.400000°S 174.666667°EKoordináták: d. sz. 36° 24′, k. h. 174° 40′36.400000°S 174.666667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Warkworth témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Warkworth új-zélandi település a Northland-félszigeten, Aucklandtől 64 kilométerre északra, az új-zélandi 1-es főút mentén, a Mahurangi Harbour nevű tengeröböl végpontjánál található.[2][3] Közigazgatásilag Auckland régióban helyezkedik el.
Lakossága a 2006-os népszámlálás szerint 3270 fő volt, 15,7%-kal több, mint öt évvel korábban.
Warkworth környékét Kowhai Coast-nek is nevezik az Új-Zélandon őshonos kowhai növénynemzetség (Sophoreae) után. A kowhai virágát sokan Új-Zéland nemzeti virágjának tartják, bár ilyen hivatalos státusa nincsen.[4] Warkworth városában minden tavasszal egy hetes kowhai fesztivált tartanak.
A várostól 5 kilométerre délre építették ki az 1960-as években Új-Zéland fő műholdas kommunikációs központját.[5]
A városka a Mahurangi River partjain épült ki, ami tulajdonképpen egy brakkvízű folyótorkolat, ami régebben a kisebb hajók, csónakok számára jó kikötési lehetőségeket biztosított. A bele ömlő kis vízfolyást több helyen felduzzasztották a malmok számára. A Mahurangi River a Mahurangi Harbourbe torkollik, ami egy szűk tengeröböl, jó kikötési lehetőségekkel és a maga részéről a nyílt tenger felé a Hauraki-öbölbe vezet.
Warkworth neve eredetileg Browns Mill volt, egy ott épített malom után.[6][7] A települést 1853-ban alapította John Anderson Brown, aki később a northumberlandi Warkworth után nevezte el a falut. A gyarmati kormányzat is ekkor kezdett földeket árusítani a környéken. John Anderson Brown maga 62 hektár, majd a lánya 33 hektár földet vásárolt, és megkezdték a település utcáinak parcellázását.[8]
A város lakói eredetileg főleg kauri kitermelésével, a kaurifa elsődleges feldolgozásával, gabona őrlésével és csónakkészítéssel foglalkoztak.
1943-ban a településen és környékén az Egyesült Államok hadserege huszonöt katonai tábort hozott létre a szigetek elleni japán támadás megakadályozására. A japán támadás elmaradásával az itteni bázis nagyrészt a csendes-óceáni harcokra készülő amerikai csapatok gyakorlóterepe lett. A helyi lakosság szívesen fogadta a katonákat.
Az új-zélandi 1-es főút mentén, Warkworthtől délre, a Parry Kauri Parkkal közös parkoló mellett található, nagyrészt helyi erőkkel fenntartott múzeum bemutatja a környék természeti érdekességeit, a település történetét, a helyi lakosok maori tárgyú és egyéb gyűjteményeit.
A Warkworthtől néhány kilométerre délre elterülő nyolc és félhektáros őspark területe az európaiak letelepedésének kezdetén McKinney presbiteriánus lelkész tulajdonában volt, majd a Simpson család birtokába került. A parkban álló két hatalmas kauri ma az ő nevüket viseli, mivel már ők ragaszkodtak a megőrzésükhöz. 1965-ben a Tudor Collins hely lakos gyűjtést indított területe megvásárlására, amelyben a környék számos lakosa részt vett. Végül 2000 fontot fizettek a 600 illetve 800 évesre becsült két kaurifáért, és további 800 fontos az őspark területéért. A legjelentősebb adományozó Harry Parry volt: a köztulajdonban lévő park ma az ő nevét viseli, az oda vezető út pedig Tudor Collinsról kapta a nevét.
A parkban nagyrészt emelt, fapadozatos sétautak vannak a növények védelme érdekében. Számos őshonos új-zélandi növényfélét lehet itt megtekinteni, mint a kahikatea (Dacrícarpus dacry-dioides) fát, ezt a kétlaki fenyőfélét, amelynek fehér fájából annak idején vajtartó dobozokat készítettek. A nőivarú fákat ősszel piros bogyók díszítik. Megtalálható itt a ponga, vagy ezüstpáfrány (Cyathea dealbata), ami az új-zélandi sportolók egyik jelképe, és törekvések vannak arra, hogy ennek a növénynek stilizált képe szerepeljen majd az ország új címerében és zászlajában is. Gyakori a parkban a fiatal kaurik mellett a rimu (Dacrydium cupressinum). A mamaku (Cyathea medullaris), a fekete páfrány kibomló hajtásai gyakran inspirálták a maori fafaragókat sajátos díszítéseik megalkotásában. A totara (Podocarpus totara) faanyagát a maorik gyakran használták kenuk készítésére, valamint kerítésekhez is, mert tartós anyaguk sokáig ép maradt a földbe ásva is. A sokféle különleges növény között számos példánya él a parkban az egyetlen őshonos új-zélandi pálmafélének, a nikau-pálmának.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Warkworth, New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.