Winifred Atwell

Winifred Atwell
Életrajzi adatok
Születési névUna Winifred Atwell[1]
Született1914. február 27.
Tunapuna
Származástrinidad-tobagói
Elhunyt1983. február 28. (69 évesen)[2][3]
Sydney[4]
HázastársaLew Levison
IskoláiRoyal Academy of Music
Pályafutás
Műfajokboogie-woogie, ragtime, classical
Híres dalFive Finger Boogie
Hangszerzongora
Tevékenység
Kiadók
Hangminta
The Black And White Rag
Winifred Atwell weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Winifred Atwell, (Tunapuna, 1914. február 27. – Sydney, 1983. február 28.) trinidad-tobagoi zongoraművész volt. Az 1950-es évektől nagy népszerűségnek örvendett Nagy-Britanniában és Ausztráliában számos boogie-woogie és ragtime slágerrel. Több mint 20 millió lemezt adott el. Ő volt az első fekete előadó, aki első helyezést ért el az Egyesült Királyság kislemezlistáján. Feltehetően továbbra is ő az egyetlen női zenész, akinek ez sikerült.

Winifred Atwell
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Winifred Atwell

Pályafutása

[szerkesztés]

Winifred Atwell a trinidad-tobagói Tunapuna-ban született. Orvosi tanulmányokat folytatott, aztán a családi vállalkozásukban egy gyógyszertárban dolgozott. Fiatal korában amerikaiaknak zongorázott a légitámaszponton. Ekkor írta meg a „Piarco Boogie” című dalt, ami aztán „Five Finger Boogie” című címmel lett sláger.

Atwell az 1940-es évek elején elhagyta Trinidadot, és az Egyesült Államokba utazott, hogy Alexander Borovskynál tanuljon. 1945. május 10-én a New York-i Town Hallban adott koncerten az Altruss Opera Company előadásán Paul A. Smith-szel, egy jól ismert tenoristával lépett fel.

1946-ban Londonba költözött, ahol a zeneakadémiára járt. Ezalatt klubokban és színházakban játszott, hogy finanszírozza tanulmányait. A Casino Theatre szerződtettette. Több slágere született, köztük a nagysikerű „Black and White Rag”.

Hugh Mendl révén szerződött a Decca Recordsszal.

Koncertjein Atwell általában először egy koncertzongorán, majd a másik zongorán játszott − egy ütött-kopott függőleges zongorán, amelyet ötven shillingért a férje vásárolt egy régiségboltban. 1952-ben karrierje a csúcson volt: kezei negyedmillió dollárért voltak biztosítva a Lloyd's of London-nál. Hetente körülbelül 30 000 lemezt adott el a Deccánál, így korának messze a legkelendőbb zongoristája lett. Ő volt az egyetlen zongorista, akinek két arany- és két ezüstlemeze volt, és ő volt az első fekete művész Nagy-Britanniában, aki egymillió lemezt adott el.

1980-ban agyvérzést kapott, majd egy évvel később a The Mike Walsh Show-ban bejelentette visszavonulását. Ettől kezdve csak orgonistaként játszott az ausztráliai Narrabeen templomában. 1983-ban szívrohamot kapott, miután a narrabeeni otthona kigyulladt. Ebbe belehalt. Férje mellé temették Lismore közelében, Ausztráliában.

Lemezek

[szerkesztés]
  • 1952: Britannia Rag, Coronation Rag
  • 1953: Flirtation Waltz, Let’s Have a Party
  • 1954: Rachmaninoff’s 18th Variation on a Theme By Paganini, Let’s Have Another Party, Let’s Have Another Party
  • 1955: Let’s Have A Ding Dong
  • 1956: The Poor People of Paris, Port-Au-Prince, Left Bank, Make It A Party
  • 1957: Let’s Rock ’N’ Roll, Let’s Have A Ball
  • 1959: The Summer of the Seventeenth Doll, Piano Party
  • 1957: Moonlight Gambler
  • 1958: Dawning
  • 1966: Mexico City

Albumok

[szerkesztés]
  • 1956: Double Seven
  • 1969: Chartbusters

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Winifred a gwenfrewi walesi név angolosított változata. Az angol forma a Winfred óangol férfinévvel való összekeverésből származik, a „win” („barát” vagy „öröm”) és a „fred” („béke”) szavakból.
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]