"A Z39.50 alkalmazási szintű protokoll, amely támogatja az osztott információkeresési alkalmazásokat.” A Z39.50 amerikai nemzeti szabvány, hivatalos elnevezése: ANSI / NISO Z39.50-1995, Information Retrieval (Z39.50) Application Service Definition and Protocol Specification.[1] A Z39.50 protokoll olyan szabványok és programok gyűjteménye, melyeket információs rendszerekhez fejlesztettek ki a számítógépek közötti kommunikáció elősegítésére. Célja, hogy az OPAC keresőjének és a lekérdezni kívánt távoli adatbázisnak a nyelvi különbségeit feloldja, azáltal, hogy egy metanyelvet képez. Széles körben alkalmazzák könyvtárakban és sok integrált könyvtári rendszer szerves része. A szabványt a Kongresszusi Könyvtár gondozza.[2] A Z39.50 szabvány segítségével a felhasználó ugyanazon a felületen keresztül érheti el a megfelelő adatbázisokat, megjelenítheti a rekordokat és egyéb műveleteket végezhet. A szabvány segítségével különböző könyvtári szolgáltatásokat is összekapcsolhatunk, mivel a rekordok strukturáltak és több szolgáltatásban is felhasználhatóak.[3]
A Z39.50 programok közti protokoll. A felhasználó nem látja, helyette egy olyan felületen dolgozik, ahol a Z-kliens bármelyik Z-szerverrel kapcsolatot létesíthet. Lekérdezhetünk egyszerre több adatbázist ugyanazon a felületen. A keresés menete olyan módon zajlik, hogy a kliens kérést indít egy adatbázis lekérdezésére, majd az azonosított rekordok visszaküldésére. A szabvány szerint a kliens oldal az eredet, a szerver oldal a cél. Az alábbi ábra magyarázza a műveletek sorrendjét:
A kliens lefordítja a felhasználó kérését „Z39.50”-be és továbbítja a célnak. A szerver oldalon a cél az adatbázis alkalmazás nyelvére fordítja a kérést. Az adatbázis alkalmazás feldolgozza a kérést, megkeresi a kért információt és ezt visszaküldi a célnak. A cél továbbítja az eredetnek, amely ezután a felhasználói alkalmazás számára érthető formába alakítja azt. A keresőkérdés elküldése előtt a kliens feladata a kérdések átalakítása a helyi szintaxisból egységes szintaxissá. A keresőkérdések összeállítására találták ki az RPNQuery-t, azaz az RPN formátumot. Minden Z39.50 alkalmazásnak tudnia kell módosítani a helyi szintaxist átalakított szintaxissá és az átalakított szintaxist helyi szintaxissá. Az előbbi a kliens, az utóbbi a szerver feladata. Az RPN formátumú keresőkérdésekben lehet használni a Boole-algebrát (AND, OR, AND NOT operátorok) és a közelségi operátorokat. A keresőkérdések mezőihez számértékek vannak rendelve, melyek a Bib-1 attribútumhalmazban vannak meghatározva. Ha nem tudjuk pontosan megadni a keresőkérdést, különféle attribútumokat használhatunk a keresőkérdés átalakításához. A Bib-1 attribútumhalmaz hat különböző attribútumtípust definiál:
use attribútum | (1-es típus) |
relációs attribútumok | (2-es típus) |
pozíciós attribútumok | (3-as típus) |
szerkezeti attribútumok | (4-es típus) |
csonkolási attribútumok | (5-ös típus) |
teljességi attribútumok | (6-os típus) |
Az RPN formátumú keresőkérdést a Z39.50 kliens program állítja össze a felhasználó számára.
Kezdeményezés, keresés, megjelenítés, törlés, böngészés, rendezés, erőforrásjelentés és kibővített szolgáltatások. Csak az eredet kezdeményezhet műveletet, de nem minden kérés lesz művelet. Egy szabványos Z39.50 alkalmazásnak legalább a kezdeményezés, keresés és megjelenítés szolgáltatásokat kell támogatnia. A könyvtári szerverek általában támogatják a találatok törlését és a böngészést is.
IRIS, DALI, EUROPAGATE, Pica, SOCKER, Nordic SR-Net, ONE, DBV-OSI[1]