Zerffi Gusztáv | |
Született | Hirsch Gusztáv 1820. május 21. Buda |
Elhunyt | 1892. január 28. (71 évesen) Chiswick, Anglia |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | hírlapíró, történész, főiskolai tanár |
Sírhelye | Kensal Green Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zerffi Gusztáv témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zerffi Gusztáv (született: Hirsch Gusztáv, Buda, 1820. május 21. – Chiswick, Anglia, 1892. január 28.) zsidó származású magyar hírlapíró, történész.
Zerffi Gyula István hannoveri származású zsidó orvos fiaként született. 1839-től Bécsben színészkedett. Hogy mikor vette fel a Zerffi nevet, bizonytalan; már 1844 és 1846-ban jelentek meg külföldön német munkái. Neve nálunk 1846-ban tűnt fel, amikor a Honderűben Irodalmi levelek dr. Laube Henrikhez Lipcsében címmel "Zerffi I. G. egy magyar lyrikus" aláírással cikksorozatot közölt, támadta a korabeli népies irányt, valamint Szigligeti Edét és Czakó Zsigmondot.
Megindította 1848. április 6-án Pesten Nádaskay Lajossal a Reform című szépirodalmi hetilapot, mint a Honderű folytatását (mely eleintén hetenként kétszer jelent meg, július 1-től mint politikai lap hatszor és megszűnt azon év augusztus 6-án). 1849. január 30-tól főhadnagy, február 23-tól pedig mint százados volt számvevő tiszt a Központi Mozgó Sereg (II. hadtest) kötelékében. Májusban beállott honvédnek Schweidel József táborába, ahol a tábornoknak százados segédtisztje volt. 1849 májusától a Der Ungar című lapot szerkesztette Pesten, majd júliustól a Südungarische Granzbotét Pancsován. Ugyanebben az évben Belgrádba menekült és a francia konzul szolgálatába állott.
1849 novemberétől 1865 elejéig a bécsi titkosrendőrség fizetett ügynöke volt. Azon dolgozott, hogy a nemzetközi forradalmi emigrációt, főként Kossuth Lajos körét megbontsa, lejárassa és kulcsembereit tönkretegye. Kossuth munkáiból német nyelvű kiadást is jelentetett meg (Gesammelte Werke Kossuth-s, I – III. kötet, Lipcse, 1850–51) a beleegyezése nélkül.
1850-ben Konstantinápolyba ment, 1852-ben Párizsba költözött, 1853-ban Londonba, ahol tagja volt a Royal Medical College-nek és egy ideig titkára volt a Kinkel Gottfried elnöklete alatti Deutscher Nationalvereinnak. 1863-ban még Londonban tartózkodott. Becsületsértési per miatt Bukarestbe kellett menekülnie, ahol Dr. Fausti névvel Ausztria ellenes leveleket irogatott az Allgemeine Zeitungnak. Vándorlásai közben állandó levelezésben állott különféle hírlapokkal. 1868-tól haláláig tanított a londoni iparművészeti főiskolán. 1874-ben az Angol Királyi Történelmi Társulat megválasztotta tagjává, 1880 és 1885 között pedig elnöke is volt.