Áldíszbogárfélék | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Nemek | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Áldíszbogárfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Áldíszbogárfélék témájú kategóriát. |
Az áldíszbogárfélék (Schizopodidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Legközelebbi rokonaik a díszbogárfélék. Nelson & Bellamy 1991-es munkája erősítette meg ismét családi státuszát, azonban több rendszer (Lawrence & Newton (1995)) nem ismeri el önálló családként.
Nearktikus elterjedésű család, csak Észak-Amerika délnyugati részén fordulnak elő. A Schizopus nem fajai Nevada, Arizona és Kalifornia száraz területein találhatóak meg. A Dystaxia-fajok elterjedési területe Észak-Kaliforniára, míg a Glyptoscelimorpha-fajoké Dél-Kaliforniára korlátozódik.
Közepes méretű bogarak (6,2-18,0 mm). Sokszor fémfényű, csillogó testük mérsékelten konvex, sima vagy pehelyszőrökkel borított. Fejük az előtornál keskenyebb, lefele álló. Szemeik nem kidudorodóak. 11- vagy 12-ízű csápjuk fonalas, néha az 5. íztől kezdődően enyhén vastagodhat. A csáp hátrahajtva az előtoron általában túlnyúlik Az első csápíz lényegesen rövidebb, mint a 2. Előtoruk trapéz alakú, hátrafelé hozzávetőlegesen egyenes vonalban szélesedik. Szárnyfedőjük közepétől hátrafelé keskenyedik, addig párhuzamos; pontsorok, bordák nem találhatóak rajta. Lábaik rövidek, lábfejeik 4. íze lebenyes. Lábfejképletük 5-5-5.
Imágók sivatagos élőhelyeken virágokon, leveleken találhatóak meg, nappali állatok. Lárváik a talajban, gyökerekkel táplálkoznak (ez a pleziomorf jelleg lényeges különbség a faanyagban, levelek belsejében fejlődő díszbogárféléktől).
A díszbogárféléktől a lárvák életmódja, a hártyás szárnyak erezete, lebenyes negyedik lábfejízük és az ivarszervek szerkezete különíti el. Ennek ellenére önálló családi státusza nem elfogadott teljes körben.
DYSTAXIINI (Théry, 1929)
SCHIZOPODINI (LeConte, 1866)