Az északi tengeri út (oroszul Се́верный морско́й путь, átírva Szevernyij Morszkoj Puty), rövidítve Szevmorputy (Севморпуть) tengeri út, az orosz jogi meghatározás szerint a Novaja Zemlja szigetektől kelet felé, az orosz arktikus partvonal mentén, a Kara-tengertőlSzibéria mellett a Bering-szorosig. A teljes út arktikus vizeken halad, Oroszország kizárólagos gazdasági zónájában. Egyes részei az év csak két hónapjában jégmentesek.
Része az északkeleti átjárónak, amely a Nordkapp (Északi-fok) és a Bering-szoros közt halad, és rövidebb út Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia közt, mint bármely más tengeri útvonal. Míg az északnyugati átjáró áthalad valamennyi keleti arktikus tengeren, és összeköti az Atlanti- és a Csendes-óceánt, az északi tengeri út nem éri el az Atlanti-óceánt, mert nem tartozik hozzá a Barents-tenger.
Az Arktisz jegének olvadása valószínűleg növeli a forgalmat az északi tengeri úton, és az útvonal kereskedelmi életképességét, ugyanakkor a Szuezi-csatorna jelentőségének csökkenéséhez vezetve. A már most is veszélyeztetett arktiszi ökoszisztémákra növekvő nyomás nehezedhet.[1]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Northern Sea Route című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.