Étienne-Denis Pasquier

Étienne-Denis Pasquier
Született1767. április 21.[1][2][3][4][5]
Párizs
Elhunyt1862. július 5. (95 évesen)[2][3][6][4][5]
Párizs
Álnevele chancelier Pasquier
Állampolgárságafrancia
GyermekeiGaston Audiffret-Pasquier
Foglalkozása
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja
  • Pair of France
  • member of the Chamber of Peers
  • Prefect of Police of Paris (1810. október 14. – 1814. május 13.)
  • seat 3 of the Académie française (1842. február 17. – 1862. július 5.)
IskoláiCollege of Juilly
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Szentlélek-rend lovagja
  • Szent Mihály-rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne-Denis Pasquier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Étienne-Denis Pasquier [ejtsd: paszkjé] (Párizs, 1767. április 22. – Párizs, 1862. július 5.) herceg, francia kancellár.

Életpályája

[szerkesztés]

Jogot tanult. A forradalom alatt elfogták, de Robespierre bukása után visszanyerte szabadságát. 1806-ban maître des requętes volt az államtanácsnál, 1810-ben államtanácsos és nemsokára pedig Párizs rendőrfönöke lett. 1814-ben a szövetségeseknek Párizsba való bevonulásakor a főváros nyugalmáról és biztonságáról gondoskodott, XVIII. Lajos pedig a híd- és útépítészet fővezetőjévé nevezte őt ki. A száznapos uralom alatt visszavonult, a Bourbonok második visszatérése alkalmából, a nagypecsét őre lett Talleyrand minisztériumában, 1816-ban pedig a kamara elnöke. 1817-1818-ban másodszor is viselte a nagy pecsétőri hivatalt. 1819-ben Decazes minisztériumában külügyminiszteri tárcát vállalt, melyet azonban már 1821-ben Montmorency-nek kénytelen volt átengedni, mivel a kamara a felirati vitában leszavazta. E közben a király a pairi méltóságát adományozta neki, 1830-ban Lajos Fülöp kinevezte a pairek kamarájának elnökévé, mely állásában a nyugalom helyreállítása és az orleans-i dinasztia megszilárdítása érdekében buzgólkodott. Az udvar irányában tanusított odaadó és hű szolgálatai elismeréséül 1837-ben Franciaország kancellári méltóságával tüntették ki, 1844-ben pedig Lajos Fülöp hercegi rangra emelte. Az 1848. évi forradalom kitörésekor visszalépett. 1842-től a francia akadémia tagja volt.


Írásai

[szerkesztés]

Írásai közül megemlítendők: Discours et opinions d. M. P. (Párizs 1842, 4 kötet),[7] Histoire de mon temps. Mémoires du chancelier Pasquier (2. kötet, Párizs, 1893-96). Hercegi rangja az általa örökbe fogadott szépunokája, Edme Armand Gaston d'Audiffret-Pasquier hercegre szállott át, aki 1893-ban és azt követően Pasquier emlékiratait adta ki, melyek a forradalom, a császárság, a Bourbonok és Lajos Fülöp korára nézve egyaránt fontosak.

Forrás

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ [LH//2061/44 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ V. ö. Favre, Étienne Denis P., chancelier de France (Párizs, 1870).