Ínhüvelygyulladás

Ínhüvelygyulladás

AngolulTenosynovitis
BNO-10M65
BNO-9727.0
DiseasesDB31136
MedlinePlus001242
A Wikimédia Commons tartalmaz Ínhüvelygyulladás témájú médiaállományokat.

Az ínhüvelygyulladás (tenosynovitis) az inakat körülvevő, folyadékkal teli tok (az úgynevezett synovium) gyulladása, amely jellemzően ízületi fájdalommal, duzzanattal és merevséggel jár. Az ínhüvelygyulladás lehet fertőző vagy nem fertőző. A nem fertőző ínhüvelygyulladás gyakori klinikai megnyilvánulásai közé tartozik a de Quervain-szindróma és a szűkületes ínhüvelygyulladás (közismertebb nevén pattanó ujj).[1][2]

Tünetek

[szerkesztés]

Az összes kézfertőzés 2,5-9,4%-át a fertőző ínhüvelygyulladás teszi ki. A Kanavel-féle jelek a fertőző ínhüvelygyulladás diagnosztizálására szolgálnak. Ezek a következők: érintésre való érzékenység az ujj hajlítóizmának mentén, az érintett ujj orsó alakú megnagyobbodása, nyugalmi helyzetben az ujj enyhe hajlításban tartása, és erős fájdalom passzív nyújtáskor.[3][4] Láz is előfordulhat, de ez nem gyakori tünet.[5]

Diagnózis

[szerkesztés]

Az ínhüvelygyulladás diagnózisa általában klinikai úton, alapos kórtörténeti és fizikális vizsgálat után történik. A fertőző organizmus azonosítása érdekében a leszívott folyadékból tenyésztés is végezhető. A röntgenfelvételek készítése általában nem indokolt, de segíthetnek kizárni a csonttörést vagy az idegen testet.[1]

A fertőző ínhüvelygyulladás kezelésekor elsősorban a tünetek enyhítése, az antibiotikus kezelés és a műtét jöhet számításba. A betegség korai felismerése és az időben megkezdett antibiotikumos kezelés fontos az érintett ujj jobb mozgástartománya érdekében. A hajlítóizmot érintő minimálisan invazív beavatkozások, mint például a katéteres öblítés, jobb eredményt adnak (74% a pozitív végeredmény esélye), mint a nyílt műtét (26% a pozitív végeredmény esélye). Az antibiotikummal történő seböblítésnek azonban nincs egyértelmű előnye.[3] A legtöbb fertőző ínhüvelygyulladásos esetet ínhüvelyöblítéssel és drénezéssel kell kezelni, a környező nekrotikus szövetek kezelésével vagy anélkül, széles spektrumú antibiotikumokkal történő kezelés mellett.[6] Súlyos esetekben akár amputációra is szükség lehet a fertőzés további terjedésének megakadályozása érdekében. A műtéti beavatkozást követően az antibiotikum-terápiát tenyésztés eredményei alapján folytatják és módosítják.[6]

Prognózis

[szerkesztés]

Minél korábban azonosítják az állapotot, annál nagyobb az esélye annak, hogy az ujj teljes mozgástartományba helyreálljon. Előfordulhat azonban ujjmerevség, Boutonniere-deformitás, fertőződés, ínelhalás, letapadás, tartós fertőzés és az ujj amputációjának szükségessége. Az ínak letapadását és az ujj merevségét a hajlítóín sérülése okozza.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Daniel Sexton, MD: Infectious Tenosynovitis. Uptodate
  2. szerk.: Prof. Szendrői Miklós: V./2. fejezet: Tenosynovitisek, Otropédia (Az ortopédiai e-tankönyve (kiegészítőtananyag)) (magyar nyelven). Budapest: Semmelweis Egyetem, 113-114. o. (2011). Hozzáférés ideje: 2022. február 20. 
  3. a b c Avira M, Giladi; Sunitha, Malay; Kevin, C Chung (2016. március 23.). „Management of acute pyogenic flexor tenosynovitis: Literature review and current trends”. Journal of Hand Surgery (European Volume) 40 (7), 720–728. o. DOI:10.1177/1753193415570248. PMID 25670687. PMC 4804717. 
  4. (2007. augusztus 1.) „Factors affecting the prognosis of pyogenic flexor tenosynovitis.”. The Journal of Bone and Joint Surgery. American Volume 89 (8), 1742–8. o. DOI:10.2106/JBJS.F.01356. PMID 17671013. 
  5. (2012. december 7.) „Pyogenic flexor tenosynovitis: one year's experience at a UK hand unit and a review of the current literature.”. Hand Surgery 17 (2), 199–203. o. DOI:10.1142/S0218810412500190. PMID 22745083. 
  6. a b (2005. december 1.) „Suppurative tenosynovitis and septic bursitis.”. Infectious Disease Clinics of North America 19 (4), 991–1005, xi. o. DOI:10.1016/j.idc.2005.08.002. PMID 16297744. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tenosynovitis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.