Ínhüvelygyulladás | |
Angolul | Tenosynovitis |
BNO-10 | M65 |
BNO-9 | 727.0 |
DiseasesDB | 31136 |
MedlinePlus | 001242 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ínhüvelygyulladás témájú médiaállományokat. |
Az ínhüvelygyulladás (tenosynovitis) az inakat körülvevő, folyadékkal teli tok (az úgynevezett synovium) gyulladása, amely jellemzően ízületi fájdalommal, duzzanattal és merevséggel jár. Az ínhüvelygyulladás lehet fertőző vagy nem fertőző. A nem fertőző ínhüvelygyulladás gyakori klinikai megnyilvánulásai közé tartozik a de Quervain-szindróma és a szűkületes ínhüvelygyulladás (közismertebb nevén pattanó ujj).[1][2]
Az összes kézfertőzés 2,5-9,4%-át a fertőző ínhüvelygyulladás teszi ki. A Kanavel-féle jelek a fertőző ínhüvelygyulladás diagnosztizálására szolgálnak. Ezek a következők: érintésre való érzékenység az ujj hajlítóizmának mentén, az érintett ujj orsó alakú megnagyobbodása, nyugalmi helyzetben az ujj enyhe hajlításban tartása, és erős fájdalom passzív nyújtáskor.[3][4] Láz is előfordulhat, de ez nem gyakori tünet.[5]
Az ínhüvelygyulladás diagnózisa általában klinikai úton, alapos kórtörténeti és fizikális vizsgálat után történik. A fertőző organizmus azonosítása érdekében a leszívott folyadékból tenyésztés is végezhető. A röntgenfelvételek készítése általában nem indokolt, de segíthetnek kizárni a csonttörést vagy az idegen testet.[1]
A fertőző ínhüvelygyulladás kezelésekor elsősorban a tünetek enyhítése, az antibiotikus kezelés és a műtét jöhet számításba. A betegség korai felismerése és az időben megkezdett antibiotikumos kezelés fontos az érintett ujj jobb mozgástartománya érdekében. A hajlítóizmot érintő minimálisan invazív beavatkozások, mint például a katéteres öblítés, jobb eredményt adnak (74% a pozitív végeredmény esélye), mint a nyílt műtét (26% a pozitív végeredmény esélye). Az antibiotikummal történő seböblítésnek azonban nincs egyértelmű előnye.[3] A legtöbb fertőző ínhüvelygyulladásos esetet ínhüvelyöblítéssel és drénezéssel kell kezelni, a környező nekrotikus szövetek kezelésével vagy anélkül, széles spektrumú antibiotikumokkal történő kezelés mellett.[6] Súlyos esetekben akár amputációra is szükség lehet a fertőzés további terjedésének megakadályozása érdekében. A műtéti beavatkozást követően az antibiotikum-terápiát tenyésztés eredményei alapján folytatják és módosítják.[6]
Minél korábban azonosítják az állapotot, annál nagyobb az esélye annak, hogy az ujj teljes mozgástartományba helyreálljon. Előfordulhat azonban ujjmerevség, Boutonniere-deformitás, fertőződés, ínelhalás, letapadás, tartós fertőzés és az ujj amputációjának szükségessége. Az ínak letapadását és az ujj merevségét a hajlítóín sérülése okozza.[3]