Ókoreai nyelv

ókoreai
BeszélikA 10. században ebből alakult ki a középkoreai nyelv
TerületKorea
Nyelvcsaládaltaji nyelvcsalád
   koreai nyelvek
    ókoreai nyelv
Írásrendszerhandzsa
Nyelvkódok
ISO 639-3oko

Az ókoreai nyelv a koreai nyelvnek a három koreai királyság kezdetétől az Egyesített Silla végéig tartó időszak alatt használt változata.[1] Ez az időszak az i. e. 1. század és 935 közé tehető. Számos, a koreai nyelv történetét szakaszoló elmélet létezik.[2][3][4][5][6][7][8][9]

Ezt a nyelvet meg kell különböztetni az előkoreaitól (원시 한국어), mely egy olyan, később helyreállított nyelv, melyből az elméletek szerint a koreai nyelv kifejlődött. Azonban kétségek merültek fel a tekintetben, hogy ekkor a koreai vajon eléggé szétvált-e az altaji nyelvektől. Az ókoreai tonális nyelv lehetett, de ezt még nem sikerült egyértelműen igazolni.[10] A régi koreai nyelveket két csoportba szokták sorolni, A feltételezések szerint a közép- és modern koreai nyelv gyökerei a sillai nyelvjárásig nyúlnak vissza, míg a Kogurjóban, Pekcsében és más koreai államokban a három koreai király időszaka előtt Pujóban beszélt nyelv hasonlóságokat mutat a sillai nyelvjárással.

Csak néhány, az egyesített Silla időszakából korjo írásra átírt szöveg és pár, a kezdeti írásrendszerükkel fennmaradt, a három királyság korából származó írás maradt fenn. Így a három királyság korára jellemző nyelvezetet leginkább a fennmaradt hivatalos kormányzati elnevezéseken és a helyi kerületek nevein keresztül lehet vizsgálni. Más-más tudósok más-más időponthoz kötik azt, hogy az ókoreaiból kialakult a középkoreai. Ennek dátumát valahova a Korjo-dinasztia idejének vége felé teszik. Egyesek szerint erre a váltásra csak a 15. század elején, a Csoszon-dinasztia uralkodása alatt került sor. Általában azonban úgy gondolják, a középkoreai kezdeti ideje Korjo uralkodásának idejére tehető, s az ókoreaiban elterjedt szillai nyelvjárás helyét a korjo nyelvjárás vette át.

Írás

[szerkesztés]

Nagyon kevés kutatható ókoreai nyelvemlék maradt fenn. Az első ilyen szöveg a három királyság korszakából származik. Általában kínai írásjelekkel jegyezték le a helyi nyelv hangalakját és nyelvtanát. Több írásrendszer volt használatban, kezdve az egyszerű jelrendszertől egészen az idu és a hjancshal rendszert alkalmazták. Utóbbiak leginkább versek lejegyzésére voltak használatban.

Ezen kívül további információkhoz a kínai és koreai forrásokban egyaránt lejegyzett tulajdonnevekből lehet meríteni. Ezen kívül egy másik forrás a kínai karakterek koreai kiejtése. Ezt a rendszert valószínűleg a három királyság korában vezették be.

Források

[szerkesztés]
  1. 최기호, 국어사 서설 (A koreai nyelv története), 제8회 국외 한국어교사 연수회 (A külföldön élő koreai nyelvtanárok 8. konferenciája), 2004년
  2. 김형규 (1955), 국어사 (A koreai nyelv története), 백영사
  3. 최범훈 (1985) 한국어발달사 (A koreai nyelv fejlődéstörténete) 통문관
  4. 김영황 (1989) 조선민족어발전력사 (A koreai nemzeti nyelv fejlődéstörténete), 김일성종합대학출판사
  5. 류렬 (1992) 조선말력사 2 (Koreai nyelvtörténet 2). 사회과학출판사
  6. 이철수 (1989) 한국어사 (Koreai nyelvtörténet ) 개문사
  7. 이기문 (1980) 국어음운사 연구 (A koreai nyelv fonetikájának története) 탑출판사
  8. 박병채 (1989) 국어발달사 (A koreai nyelv fejlődéstörténete), 세영사
  9. 안병호 (1982) 조선어발달사 (Fejlődő koreai nyelvtörténet), 료녕인민출판사
  10. Kim (2004), p. 80.
  • Kim, Mu-rim (김무림). 국어의 역사 (Gugeo-ui yeoksa, History of the Korean language). Seoul: Hankook Munhwasa (2004). ISBN 89-5726-185-0 

További információk

[szerkesztés]