Az újjászületés (újonnanszületés, újraszületés, görög eredetű műszóval palingenézis) a kereszténységben olyan kifejezés, amelyet a megtéréshez (szellemi újraszületéshez), keresztséghez vagy az üdvösséghez kapcsolódik.
A keresztény használat János evangéliumának 3. fejezetéből származik, amely egy Nikodémus nevű zsidó főember Jézussal való beszélgetését írja le:
A legtöbb keresztény felekezet egyetért abban, hogy a valóban keresztény embernek újjá kell születnie, a fenti szakasz alapján. Ennek pontos módjáról az Apostolok cselekedeiről írt könyv szól, ahol Szent Péter (Péter apostol) a következő módon foglalja össze a kereszténnyé válás lépéseit hallgatóságának:
A kereszténnyé válás lépéseiként a megtérést, a vízben való keresztséget, valamint a Szent Lélek (más néven Szent Szellem) ajándékának vételét (elnyerését) adja meg.
Az újjászületés nem azonos a reinkarnációval, hanem azzal ellentétben álló dolgot jelent: nem a szellem új testben való megszületését jelenti, amit a biblia kizár, hanem emberi szellem Isten Igéje és Szelleme által való megújítását, az ember földi életének egy konkrét eseményeként.
"És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet…" Zsidókhoz írt levél 9:27
"Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké." Péter első levele 1:23
"Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által" Tituszhoz írt levél 3:5
Egyes felnőttkeresztséget gyakorló közösségek nézete szerint a keresztelés az újjászületési folyamat végét jelöli meg.