Őszmoha

Grimmia pulvinata
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Lombosmohák (Bryophyta);
Osztály:	Valódi lombosmohák (Bryopsida);
Alosztály:	Dicranidae;
Rend:	Grimmiales;
Család:	Grimmiaceae;
Nemzetség:	Grimmia;
Faj:	Őszmoha (G. pulvinata);
Tudományos név
	Grimmia pulvinata; (Hedw.)Sm.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Grimmia pulvinata témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Grimmia pulvinata témájú médiaállományokat és Grimmia pulvinata témájú kategóriát.

Az őszmoha (Grimmia pulvinata) az egyik legelterjedtebb tagja a Grimmiaceae lombosmoha családnak. Egész Közép-Európában elterjedt, a városokban is nagyon gyakori, közönséges moha.

Jellemzői

Ez a mohafaj tömör, kompakt kerekded párnákat alkot, amelyek szárazon és nedvesen is sötét színűek, szürkés-, feketészöldek. A párnát borító szőrszálak miatt fényes, csillogó. A növénykék 1-2 cm magasak, elágazóak.

A levelek spirálisan helyezkednek el a száron, hosszúkásak, lándzsa alakúak. Szárazon a szárhoz simulnak, nedvesen elállnak. A levelek széle a felső felén begöngyölt. A levélcsúcs lekerekített, a levélér átlátszó, fogazott, hosszú szőrszálban fut ki. A levélsejtek kisméretűek, kerekdedek és vastagfalúak, a levél tövén kissé megnyúltak.

A sporofiton éretlenül zöld, éretten barnás, 2-5 mm hosszú, a hajtás végén fejlődik, azaz akrokarp faj. Éretlenül még erősen görbült a toknyél (hattyúnyakú), éretten már kiegyenesedik. A spóratok gömbölyded, tojásdad, éretten barna színű, 8-10 hosszanti borda is ekkor válik láthatóvá. A spóratok fedele csőrös.^[1]

Az őszmoha nagyon jól tűri a szárazságot. A teljes kiszáradást hosszú ideig képes elviselni, ez is szerepet játszik abban, hogy elterjedt faj Európában.^[2]

Habitus kép
Közeli kép a görbült toknyelű fiatal sporofitonokról
Érett spóratokok, jól látszódik a csőrös tokfedő és a bordák
A levél mikroszkópikus képe, jól látszik a begöngyölt levélszél
Levéllemez középső sejtjei 400-szoros nagyításban

A Grimmia nemzetség fajai nagyon hasonlóak, legtöbbször csak mikroszkopikus jellemzők alapján különböztethetőek meg jól. Az őszmoha a legelterjedtebb mind közül. Lakott területen, tetőkön, betonon szinte majdnem biztos, hogy ezt a fajt találjuk. Hegyvidékeken, kitett, napos mészkősziklákon más Grimmia fajokkal is találkozhatunk.

Előfordulás

Nagyon gyakori faj. Főleg bázikus, meszes aljzatokon fejlődik. Mészkősziklákon, betonfalakon, járdán, tetőcserepeken nő, de ritkán fákon és talajon is előfordul. A napos, kitett, száraz helyeken található meg 0-1000 méter tengerszint feletti magasságban.^[3] Magyarországon is nagyon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem fenyegetett (LC).^[4]

Az év mohája volt 2007-ben

Németországban az őszmohát az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft (Mohász- és zuzmó-munkaközösség). Különleges alkalmazkodóképessége miatt érdemelte ki ezt a címet.^[5]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polster-Kissenmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
↑ Wolfgang O. Abel: Die Austrocknungsresitenz der Laubmoose, 1956, Wien, S. 683 [1]
↑ D. Aichele, W. Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen, 6. Auflage, 1974, S. 108, ISBN 3440028267
↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Moose der Jahre 2006-2010. [2016. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 7.)

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné

[2] Wolfgang O. Abel: Die Austrocknungsresitenz der Laubmoose, 1956, Wien, S. 683 [1]

[3] D. Aichele, W. Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen, 6. Auflage, 1974, S. 108, ISBN 3440028267

[4] Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

[5] Moose der Jahre 2006-2010. [2016. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 7.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]