Éles József

Éles József
Személyes adatok
Születési dátum1969február 16. (55 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság190 cm
Posztirányító, átlövő
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1982-1989Magyarország Budapesti Spartacus
1989-1991Magyarország Solymár SE
1991-2003Magyarország Fotex Veszprém
2003-2005Görögország AO Filippos Verias
2005–2006Svájc GC Amicitia Zürich
Válogatottság
1989-?Magyarország Magyarország179 (828)
Edzőség
IdőszakKlub
2006-2007Svájc GC Amicitia Zürich
2007-2008Németország TV Endingen
2008-Románia CSU Politehnica Timişoara
2008-2009Magyarország Gyöngyösi FKK
2009-2010Magyarország Kiskunhalasi NKSE
2011Dominikai Köztársaság Dominikai Köztársaság (női)
–2023Magyarország Fejér B.Á.L.-Veszprém
Díjak, elismerések
Az év magyar kézilabdázója
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)

Éles József (Budapest, 1969. február 16. –) magyar világválogatott, KEK-győztes és EHF-bajnokok ligája döntős kézilabdázó, edző.

Pályafutása

[szerkesztés]

A magyar kézilabda egyik legnagyobb klasszisa balátlövőként, illetve irányítóként játszott 2006-os visszavonulásáig. 179-szeres magyar válogatottként 828 gólt szerzett. Pályafutását a Budapesti Spartacusban kezdte 13 évesen, ahonnan 1989-ben a Solymári SC-hez került. 1991-2003 között a KC Veszprém tagjaként játszott, majd 2005-ig az AO Filippos Verias tagja volt. 2005-2006 között a GC Amicitia Zürich színeit képviselte, majd ezt a csapatot 2007-ig menedzselte is. Pályafutásának legnagyobb sikereit a bakonyiakkal érte el, összesen 10 alkalommal nyerte meg a bajnokságot és ugyanennyiszer örülhetett a kupagyőzelemnek.

Az 1997-1998-as bajnoki idényben ő lett a gólkirály, ekkor élte pályája csúcsát, az előző években háromszor is megválasztották Magyarországon az év játékosának. 2000-ben elszenvedett autóbalesete majdnem kettétörte (az amputáció is szóba került) a karrierjét, ám több mint egyéves rehabilitációt követően visszatért a pályára. 2002-ben BL-döntőbe vezette a veszprémieket, de ott alulmaradtak az SC Magdeburggal szemben. 2003-ban úgy döntött, hogy légiósnak áll, 12 év után hagyta el a Fotex Veszprém csapatát, melynek 2548 hivatalos mérkőzésen lőtt góljával a mai napig ő a legeredményesebb játékosa. Az AO Filippos Verias csapatával is bejutott a BL csoportkörébe, míg visszavonulása előtt a svájci GC Amicitia Zürichet már játékos-edzőként segítette.[1]

A válogatottban 1989 november 24-én mutatkozott be.[2] Első világversenye az 1992-es olimpia volt, míg 1993-ban a világbajnokságon 43 góllal gólkirályi címet szerzett.[3]

Edzőként

[szerkesztés]

Pályafutása végén a svájci GC Amicitia Zürich csapatánál már játékos-edzőként lépett pályára, majd visszavonulása után, 2006-ban ő lett csapat edzője. Egy év elteltével Németországban, a TV Endingennél vállalt edzői feladatot.[4] Rövid romániai kitérő után itthon vállalt munkát, előbb a Gyöngyös férfi csapatával szerzett bronzérmet a kupában, majd a Kiskunhalas NKSE női csapatának edzője lett.[5] 2011-ben dolgozott a dominikai női válogatott élén, majd hazatért és kézilabda iskolát alapított Éles Kézilabda Iskola néven.[6]

Balesete

[szerkesztés]

2000. július 1-jén a kora reggeli órákban súlyos autóbalesetet szenvedett Kiskunmajsa határában. Súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel szállították a kiskunhalasi kórházba, ahol agyrázkódást, csonttörést és szalagszakadást állapítottak meg nála. Számos operáción átesett és kérdésessé vált, hogy tudja-e folytatni profi pályafutását. A kórházból való július 18-i távozása után Veszprémbe került rehabilitációra. Miután sikerült teljesen felépülnie, a 2001. augusztus 29-i, Németországban megrendezett barátságos mérkőzésen már játszott is.[1]

Sikerei,díjai

[szerkesztés]
Fotex Veszprém KC
Egyéni

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Archivált másolat. [2016. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  2. [1]
  3. [2]
  4. [3]
  5. [4]
  6. Archivált másolat. [2015. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)

Források

[szerkesztés]