1,1,2,2-Tetraklóretán[1] | |||
IUPAC-név | 1,1,2,2-tetraklóretán | ||
Más nevek | sz-tetraklóretán acetilén-tetraklorid R-130 TeCA | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 79-34-5 | ||
PubChem | 6591 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C2H2Cl4 | ||
Moláris tömeg | 167,848 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen, átlátszó folyadék | ||
Sűrűség | 1,59 g/cm³ | ||
Olvadáspont | −44 °C | ||
Forráspont | 146,5 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 1 g/350 ml | ||
Gőznyomás | 6,4 mbar (20 °C) 30 mbar (50 °C)[2] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+) Veszélyes a környezetre (N)[2] | ||
R mondatok | R26/27, R51/53[2] | ||
S mondatok | (S1/2), S38, S45, S61[2] | ||
LD50 | 200 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,1,2,2-tetraklóretán az etán halogénezett származéka, a klórozott szénhidrogének közül a legjobb oldási képességgel rendelkező oldószer.[1] Hűtőközegként R-130 néven használják.
Korábban oldószerként használták, valamint a triklóretilén, tetraklóretilén és 1,2-diklóretilén ipari gyártásának köztiterméke volt.[3] A toxicitásával kapcsolatos aggodalmak miatt azonban az USA-ban már alig alkalmazzák.[4] Tartós belélegzése embereknél sárgaságot és májnagyobbodást, fejfájást, remegést, szédülést, zsibbadást és álmosságot okozhat. A US EPA C osztályú lehetséges emberi karcinogénként tartja nyilván.[4]
Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,1,2,2-Tetrachloroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.