Az 1931-es Grand Prix-szezon volt a Grand Prix-versenyzés huszonnegyedik, az Európa-bajnokság szezonja. Az Európa-bajnoki versenyek mindegyike tízórás volt, így ezeken a futamokon a legtöbb autóval ketten is versenyeztek. Minden egyes győztes autó is így teljesítette a távot. A legjobb eredmény, ami egy a távot egyedül teljesítő versenyző nevéhez fűződik, egy ötödik hely volt.
Az olasz futam ekkor tért vissza a versenynaptárba.
Az Eb győztese végül Ferdinando Minoia lett, de győzelme csak azon múlt, hogy ugyanúgy 9 pontot szerző riválisánál, Giuseppe Camparinál összességében nagyobb versenytávot tett meg. Ebben az évben tűnt fel ennek az időszaknak a legsikeresebb versenyzője, a német Rudolf Caracciola, aki még ekkor Európa-bajnoki futamokon nem indult, azonban a többi nagydíjból hármat is meg tudott nyerni.
# | Verseny | Helyszín | Időpont | Győztes versenyzők | Győztes konstruktőr | Összefoglaló |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | olasz nagydíj | Monza | Május 24. | Giuseppe Campari | Alfa Romeo | Összefoglaló |
Tazio Nuvolari | ||||||
2 | francia nagydíj | Montlhéry | Június 21. | Louis Chiron | Bugatti | Összefoglaló |
Achille Varzi | ||||||
3 | belga nagydíj | Spa-Francorchamps | Július 12. | William Grover-Williams | Bugatti | Összefoglaló |
Caberto Conelli |
A Grandes Épreuves-versenyek sárga háttérrel szerepelnek.
|