22. zongoraverseny | |
Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
Opusszám | K. 482 (Köchel-jegyzék) |
Megjelenés | 1785 |
Hangnem | Esz-dúr |
Hangszerelés | zongora |
A Wikimédia Commons tartalmaz 22. zongoraverseny témájú médiaállományokat. |
Wolfgang Amadeus Mozart 22., Esz-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 482 szám alatt szerepel.
A mű 1785. december 16-án készült el, és még e hónap végén egy bécsi koncertjén be is mutatta Mozart. A bemutatón olyan nagy volt a siker, hogy a versenymű második tételét meg kellett ismételnie.
Tételei:
Az első tétel hősies tartású indulózene, fiatalos, dallamossága mozgékony. A lassú tétel c-moll variációsorozat, a tétel mindvégig komoly, tartása szigorú, Gluck operáinak fenségére emlékeztet. A zárótétel szokatlan szerkezetű: úgy indul, mint a zongoraversenyek rondó-fináléi, majd a tétel középrészében váratlanul egy lírai vallomás jelenik meg, talán mindaz a mondanivaló, amit a zeneszerző a lassú tételben megtagadott önmagától. Utána zavartalanul folytatódik a gondtalan rondótéma.
A mű nem tartozik a legismertebb Mozart zongoraversenyek közé. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán elhangzott a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta saját kadenciájával, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.