A Buddha fizikai jellemzői Gautama Buddha fizikai testének megjelenésére vonatkoznak. A történelmi Buddhárólműalkotás nem született egészen a 2. századig, elsősorban a korabeli szobrászat anikonista szemlélete miatt.[1] A Buddha fizikai testének jellemzése néhány korai írásból ismert. Ezekből az írásokból meríthették modelljüket a korai szobrok és domborművek szerzői is.[2] Főleg a páli kánonban szereplő „Egy nagyszerű ember 32 jellemzője” írás volt nagy hatással a művészekre.[2][3] Ezt a 32 jellemzőt kiegészíti további 80 másodlagos jellemző is (páli: Anubjandzsana).
A mahájána buddhizmusban, amelybe az ezoterikus buddhizmus is beletartozik, a 32 fő és 80 másodlagos jellemzőről úgy tartják, hogy azok a Buddha szambhogakájához, vagyis tökéletes gyönyörűségtestéhez tartoznak.[4] Ezt megkülönböztetik a Buddha fizikális testétől, amelyet nirmánakája testnek, azaz átalakuló testnek neveznek.[4]
A buddhizmus legkorábbi időszaka általában véve anikonikus volt, amely azt jelenti, hogy a Buddhát szimbólumokkal ábrázolták, úgy mint lábnyomokkal, üres székkel, lovas nélküli lóval, vagy egy esernyővel.[1] Később Gandhára és Mathura környékén kialakultak a Buddha ikonikus megjelenítési formái.[1]
A Buddhát ábrázoló első szobor és mellszobor a mai Afganisztán Gandhara (ma Kandahár) régiójában készült. Több olyan szobor és mellszobor létezik, amelyeken a Buddha vagy más bódhiszattva bajszot visel.
A páli kánonban többször szerepel egy bekezdés, amely azt írja le, hogy a Buddha hogyan indult el a megvilágosodáshoz vezető úton (a „nemes keresés”-ről szóló arija-parijeszaná-szutta, MN 26.).[5]
Az indiai Buddha-kép kultuszának vizsgálata után Gregory Schopen arra a következtetésre jutott, hogy a mahájána buddhizmus követői a kezdetekben kicsi vagy semmilyen szerepet nem játszottak a Buddha-szobrok és más műtárgyak megjelenésében.[6] A kor mahájána szútrái (például a Maitrejaszimhanáda-szútra) csak kritizálják az ehhez hasonló kultuszokat, vagy egyszerűen meg sem említik azokat.[6] Schopen szerint a mahájána hívek nem mutattak imádatot különböző buddhák felé, sokkal inkább szerettek volna ők is buddhává válni. Alapvetően konzervatívan álltak hozzá a buddhista gyakorlatokhoz.[6]
A Buddhának hagyományosan harminckét jellemző fizikai tulajdonsága van (Skt. mahápurusa laksana).[7] Ez a 32 jellemző jellemző a csakravartin királyokra is.[7]
Buddha bajusszal a Gupta korból. Mathura kiormányzati múzeum, India.Ülő Buddha, Gandhára, 1-2. század. Tokiói Nemzeti múzeumBuddha-szobor Mathura városból, India, 5-6. század.
A 80 apróbb Buddha-jellemzőt a kínai buddhista kánonba tartozó ágamák sorolják fel.[9] Kuang Hszing szerint ezek a 32 fő jellemző részletesebb magyarázatai.[9] A 80 másodlagos jellemzőt átvették a mahájána és théraváda irányzatokhoz tartozó buddhista hagyományok is.[9] A páli irodalomban ezeket az Apadána és a Milindapanha sorolja fel.[9]
A nyolcvan másodlagos jellemző:
gyönyörű ujjak
arányos ujjak
henger alakú ujjak
rózsaszín árnyalatú körmök
a körmök végei enyhén felfelé ívelnek
finom és íves körmök
bokák és csuklók süllyedéstől mentesek és kerekek
egyenlő hosszúságú lábak
elefántszerű, gyönyörű tartás
oroszlánszerű, tekintélyes tartás
hattyúszerű, gyönyörű tartás
ökörszerű, fenséges tartás
séta közben a jobb láb vezet
térden nincs kipúposodás
nagyszerű emberhez méltó viselkedés
hibátlan köldök
mélyen ívelt has
órajárás szerint jelzések a hason
banánhoz hasonló ívelt combok
elefántagyarhoz hasonló alakú karok
a tenyéren levő vonalak enyhén rózsaszínek
ideálisan vékony és vastag bőr
ránctalan bőr
csomómentes test
hibátlan felső- és alsótest
szennyeződésektől mentes test
ezer krór elefánt vagy százezer krór ember ereje
hosszú orr
arányos orr
egyenlő méretű felső és alsó ajkak, enyhe rózsaszín árnyalattal