A csodálatos mandarin

A csodálatos mandarin
balettzene
Az ősbemutató plakátja
Az ősbemutató plakátja
ZeneszerzőBartók Béla
Keletkezés1917–1924
Ősbemutató1926, Köln
Hangszerelésorgona
ISWCT-007.183.625-3
A Wikimédia Commons tartalmaz A csodálatos mandarin témájú médiaállományokat.

A csodálatos mandarin (Op. 19., BB 82) Bartók Béla balettzenéje, amelyet a szerző csak „egyfelvonásos pantomimnak” nevezett (Sz 73, BB 82).

Bartók 1917-ben egy folyóiratban bukkant rá Lengyel Menyhért történetére (amely eredetileg a Gyagilev-balett számára készült 1912-ben), és az ezt követő évben írta meg balettjét.

Egy 1919-es beszélgetésben A csodálatos mandarin általa „csodálatosan szépnek” titulált cselekményét Bartók következőképpen fogalmazta meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” Bartók számára nem a nyersen realista történet volt fontos, hanem a benne rejlő humánum: a nagyvárosi lét, a mindennapi élet által elnyomott emberi lélek szenvedése s e szenvedés megváltása, amely csak a szerelemben lehetséges.

A történet elolvasásához képest néhány hónapon belül a kompozíció egyes részletei készen álltak. A tényleges komponálást csak 1918 őszén kezdte meg Bartók, s bár 1919 májusára befejezte a művet, a hangszereléssel csak 1924-re végzett.

Előadások

[szerkesztés]

Bemutató

[szerkesztés]

A művet 1926-ban, Kölnben mutatták be emlékezetes botrány mellett. A hatóság és közvélemény felháborodott tiltakozása követte az „erkölcstelen” darab ellen. Ezt az idegenkedést a szövegkönyv akkortájt szokatlanul kemény szókimondása éppúgy kiválthatta, mint a zene ezzel adekvát keserűsége, élessége. Köln főpolgármestere, Konrad Adenauer amúgy feltehetőleg nem a különös harsonaállások, hanem az orgazmus nyílt színi bemutatása miatt tiltotta be a premiert követő előadásokat. A darabnak később is sok nehézsége volt a hatóságokkal és közönséggel itthon és külföldön. A sors iróniája, hogy a Mandarin Bartók egyik legkedvesebb műve volt, és más műveit háttérbe szorítva szorgalmazta előadását.

Későbbi nevezetes előadások

[szerkesztés]
  • Első magyarországi előadás: Harangozó Gyula, 1945, Főváros Dalszínház. A koreográfia a történetet kényszerűségből elferdítette, távol-keleti környezetbe helyezte. (Korábban 1931-ben és 1941-ben próbálták Budapesten színre vinni, de a cenzúra nem engedte.)
  • Első hazai előadás eredeti szövegkönyv szerint: Lőrinc György, 1949, Szegedi Nemzeti Színház (Bartos Irén, Ősi János).

Szvit

[szerkesztés]

A táncjátékból Bartók zenekari szvitet készített, ennek zenéje a történést csak a hajszáig követi nyomon. A szvitet 1928-ban a Budapesti Filharmonikusok mutatták be.

Zenéje

[szerkesztés]

Ebben a műben a tonális kötöttségek alól felszabadított disszonancia teljes mértékben a kifejezés szolgálatában áll. Van benne sok hangszerelési újdonság is:

Autográf anyagok

[szerkesztés]
  • Folyamatvázlat (a „Hajsza”-jelenettől végig): Fekete zsebkönyv (Bartók Archívum, Budapest: BH206) fol. 15r–24v.
  • Particella-fogalmazvány (részben hangszerelést előkészítő jegyzetekkel); befejezés-variánsok, részvázlatok a hangszereléshez (Bartók Péter gyűjteménye: 49PS1).
  • Autográf partitúra, a Suite befejezés is, az új befejezés fogalmazványa és tisztázata (Bartók Péter gyűjteménye: 49FSFC1–2)
  • Partitúramásolat a budapesti Operaháznak, Pásztory Ditta és Ziegler Márta írása, Bartók kiegészítéseivel (Bartók Archívum, Budapest: 2165)
  • Operaházi partitúramásolat, O. Chamouk kopista írása, 1925, az 1931-es befejezés is (Bartók Archívum, Budapest: 2154)
  • A szvit Universal Edition 8909 litografált partitúrakiadásának (1927) javított példánya (ifj. Bartók Béla archívuma)
  • Zongora 2 kezes betanító példány a budapesti Operaháznak, Bartók (1–2. pp.) és Márta írása, Ditta kiegészítéseivel (BBA 2155; az eredeti befejezés: BBA BH217).

Négykezes zongorakivonat

[szerkesztés]
  • Autográf másolat (hangszerelést előkészítő jegyzetekkel) (Bartók Péter archívuma: 49TPPS1)
  • 2 mutatványoldal autográf tisztázata, fakszimile kiadása: Nyugat, 1923 (az eredeti lappang)
  • Másolat, Ditta és Márta írása Bartók kiegészítéseivel, c1923, az UE 7706 első kiadás (1925) metszőpéldánya, (Bartók Péter gyűjteménye: 49TPPFC1)
  • Az UE elsőkiadás javítópéldánya, 1 oldal autográf kiegészítéssel (a szvit-forma befejezésének négykezes előadásához), az új befejezést előkészítő jegyzetekkel (ifj. Bartók Béla gyűjteménye)

Források

[szerkesztés]
  • Vályi Rózsi: Balettok könyve. 3. átd. bőv. kiad. Budapest, 1980. Gondolat K. pp. 369–380. ISBN 9632806565
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap