A varázslónő

A varázslónő
Eredeti nyelvorosz
ZenePjotr Iljics Csajkovszkij
SzövegkönyvIppolit Shpazhinsky
Felvonások száma4 felvonás
Főbb bemutatók1887. október 20.

A varázslónő (eredeti címén Чародейка, átírásban Csarogyejka) Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Hippolit Spazsinyszkij írta azonos című drámája alapján. A mű ősbemutatójára 1887. november 11-én került sor a szentpétervári Mariinszkij Színházban. Magyarországon még nem mutatták be.

A mű keletkezésének története

[szerkesztés]

1886 januárjában Moszkvában, az Anyegin bemutatóját követő időszakban talált rá Hippolit Spazsinyszkij A varázslónő című librettójára, amelynek egyes jeleneteiről úgy tartotta, hogy hatásosak lennének operaszínpadon. Szeptemberben kezdett hozzá a komponáláshoz. Októberben fejezte be a komponálást, majd decemberben Moszkvába utazott megbeszélni a bemutató körülményeit. De semmi esély nem volt arra, hogy az évadban még bemutatásra kerüljön. A következő év első felében tett utazásai során átdolgozta a művet. Októberben Pétervárott megkezdődtek a próbák. A darabot november 11-én mutatták be a zeneszerző vezényletével, nagy sikerrel.

Szereplők

[szerkesztés]
Szereplő Hangfekvés
Nyikita Kurljatyev, nagyherceg bariton
Jevprakszija Romanovna, hercegné mezzoszoprán
Jurij, herceg, a fiúk tenor
Mamirov, öreg tanító basszus
Nyenyila, testvére, a hercegné udvarhölgye mezzoszoprán
Ivan Zsuran, a herceg komornyikja basszbariton
Nasztaszja, csúfnevén Kuma, kocsmárosné szoprán
Foka, a nagybátyja bariton
Polja, a barátja szoprán
Balakin, nyizsnyij novgorodi vendég tenor
Potap, kereskedő basszbariton
Lukas, kereskedő tenor
Kicsiga, egy ökölvívó basszus
Paiszij, szerzetesnek öltözött csavargó tenor
Kugyma, egy varázsló bariton
Vendégek, fiatal lányok, rendőrtisztek, vadászok, szolgálók.

Cselekménye

[szerkesztés]

Nyizsnyij Novgorod helytartójának írnoka, Mamirov megvádolja Nasztaszját, az Oka folyó átkelőjénél álló fogadó kocsmárosnéját, hogy boszorkány. Teszi mindezt azért, mert úgy gondolja, hogy a szép nő elcsábítja a közelébe kerülő férfiakat. Nasztaszjának egyedül Jurijt, a herceg fiát nem sikerül megbabonáznia, pedig az összes jelentkező férfi közül éppen ő tetszik meg neki. A nagyherceg is eljön a fogadóba, hogy személyesen vizsgálja meg a helyzet. Nasztaszja őt is megbabonázza. A szerelmes herceg megszégyeníti a feljelentőt és megszünteti a vizsgálatot. Mamirov azonban nem hagyja annyiban és bosszút esküszik és mindent elmond a hercegnének. Időközben Jurij is tudomást szerez arról, hogy apja túl sok időt tölt a fogadóban. A féltékeny hercegné elárulja fiának, hogy a herceget Nasztaszja megbabonázta. A dühös Jurij eldönti, hogy végez a varázslónővel. Elmegy hozzá és már döfésre emeli a tőrét, de az asszony szépsége őt is megbénítja. A kocsmárosné szerelmet vall Jurijnak és azt is hozzáteszi, hogy apjának közeledését következetesen visszautasította éppen emiatt. A szerelmesek elhatározzák, hogy elmenekülnek. Erről tudomást szerez a hercegné, aki fiáról sem akar lemondani a varázslónő javára, ezért elmegy a fogadóba és megmérgezi a szép asszonyt. Nasztaszja Jurij karjaiban hal meg. Közben a herceg is tudomást szerez a helyzetről és csalódva szerelmében és fiában, felindulásában megöli a fiát.

Híres áriák, kórusművek

[szerkesztés]
  • Gljanuty sz Nyizsnyevo - Nasztaszja áriája (első felvonás)
  • A obraz toj prigozsnyici - A herceg ariózója (második felvonás)
  • Ggye zse ti moj zselannij - Nasztaszja ariózója (negyedik felvonás)

Források

[szerkesztés]