A zűr bajjal jár (I Love Trouble) | |
1994-es amerikai film | |
Rendező | Charles Shyer |
Producer | Nancy Meyers |
Műfaj | |
Forgatókönyvíró | |
Főszerepben |
|
Zene | David Newman |
Operatőr | John Lindley |
Vágó | Walter Murch |
Díszlettervező | Dean Tavoularis |
Gyártás | |
Gyártó | Touchstone Pictures |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Nyelv | angol |
Forgatási helyszín | Chicago |
Játékidő | 123 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó |
|
Bemutató |
|
Korhatár | II. kategória (F/11380/J) |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A zűr bajjal jár (eredeti cím: I Love Trouble) 1994-es amerikai romantikus filmvígjáték, Julia Roberts és Nick Nolte főszereplésével. A filmet Nancy Meyers és Charles Shyer házaspár írta és készítette, a rendező pedig Shyer.
A filmet 1994. június 29-én mutatták be.
Az idősödő sztárriporter, Peter Brackett a Chicago Chronicle-nek dolgozik, és nemrég jelentette meg első regényét. Mindenki tiszteli a rovataiért, de ő közben inkább a dedikálásokon gondoskodik számos női rajongójáról, ahelyett, hogy sok időt fektetne abba, hogy riportokat kutasson fel az újságja számára. Amikor a főnöke rajtakapja, hogy egy régi rovatban egyszerűen csak megváltoztat néhány nevet, és újként adja le, hosszú idő után ismét helyszínre küldik, hogy egy helyi vasúti balesetről szóló sztoriról tudósítson. Eközben találkozik a jóképű Sabrina Petersonnal, egy olyan riporterrel, aki még csak két napja dolgozik a rivális Chicago Globe című lapnál. Brackett elmondja főnökének, hogy alig vannak ismert tények, és bizonyára egyetlen más riporter sem tud többet leírni, mint ő. Másnap azonban éppen a „friss riporter”, Sabrina Peterson számol be az ügyről a Chicago Globe címlapján. A veterán riporter ezt nem akarja annyiban hagyni, és Brackett ambíciója újra felébred. Mindazonáltal még másnap is több információt tartalmaz Peterson cikke, mint az övé.
Petersont egy fiatalember hívja, aki állítólag ellopott egy bőröndöt a katasztrófa helyszínéről. Amikor meglátogatja, holtan találja, egyik kezére az "LD..." felirat van írva. Felkap egy ott heverő golyóstollat, felírja a betűket és elmenekül.
Brackett egy véletlenül felvett videofelvétel megtekintése közben felfedezi, hogy a lezuhant vonat egyik vagonjának összekapcsolását nyilvánvalóan megbabrálták. Arra a következtetésre jut, hogy a merénylet legvalószínűbb célpontja egy tanár lehet, akinek az apja a „Chess Chemical” vállalatnál dolgozott. Megbeszéli, hogy az özveggyel egy irodaházban találkozik, és a liftben összefutnak Petersonnal. A lift útközben elakad, kiderül, hogy Brackettet és Petersont egy gyilkos üldözi. Alig sikerül elmenekülniük a merénylő elől, aki közben balesetben meghal.
A két riporter úgy dönt, hogy ezentúl együtt fognak dolgozni. Rájönnek, hogy a „Chess” cég kifejlesztett egy genetikailag módosított hormont, az „LDF”-et, amely felgyorsítja a fiatal tehenek tejtermelő képességét. Ezeknek a teheneknek a teje rákot okoz az emberekben, de a vállalat vezetősége nem akarta, hogy ez a mellékhatás nyilvánosságra kerüljön, és meghamisíttatta a kutatási eredményeket. A cég egy volt kutatója elküldte a bizonyítékot a fiának, ami mikrofilmként volt elrejtve a golyóstollban, amely a meggyilkolt tanár bőröndjében volt. A bőröndöt a baleset helyszínéről ellopó fiatalemberen keresztül a toll Sabrina Peterson kezébe került, aki azonban egészen a legvégéig nem tudott a benne lévő mikrofilmről.
Las Vegasban egy másik gyilkos üldözi őket. A számos gyorsházassági kápolna egyikében keresnek menedéket. Mivel az esküvői szertartáshoz illő ruhát kapnak, a gyilkos nem ismeri fel őket, amikor belép a kápolnába, hogy megtalálja őket. Törvényesen házasok. Eleinte úgy tesznek, mintha nem szeretnének azok lenni, de végül egymásra találnak.
1993 februárjában bejelentették, hogy Noltét választották az egyik főszerepre.[2] Nolte és Roberts köztudottan nem jöttek ki egymással a film készítése során. Roberts „undorítónak” nevezte őt, míg Nolte azt mondta, hogy „nem egy kedves ember”.[3][4]