A vakok országa | |
Szerző | H. G. Wells |
Eredeti cím | The Country of the Blind |
Első kiadásának időpontja | 1904 április |
Nyelv | angol |
Témakör | vakság |
Műfaj | novella |
Kiadás | |
Magyar kiadás | 1943 |
A Wikimédia Commons tartalmaz A vakok országa témájú médiaállományokat. |
A vakok országa (angol eredeti cím: The Country of the Blind) H. G. Wells angol író novellája. Először a The Strand Magazine 1904. áprilisi számában jelent meg, majd 1911-ben Wells novelláinak gyűjteményében, a The Country of the Blind and Other Stories című kötetben szerepelt. Ez Wells egyik legismertebb novellája, és a vaksággal foglalkozó irodalomban is kiemelt szerepet kap.
Herbert George Wells később átdolgozta a történetet, a kibővített változatot először 1939-ben adta ki egy angol magánnyomda, a Golden Cockerel Press.
Miközben egy Nuñez nevű hegymászó megpróbálja megmászni az ecuadori Andok Matterhornjának tartott Parascotopetl (egy fiktív hegy) addig még meg nem hódított csúcsát, megcsúszik és lezuhan a hegy túlsó oldalán. Zuhanását követően, hála a hatalmas hópárnának, amire esik, életben marad. A hegy árnyékában a lejtőkön lefelé haladva egy völgyre akad, amelyet minden oldalról meredek sziklafalak vesznek körül és választanak el a külvilágtól. Nuñez nem tudja, hogy a „Vakok országába” keveredett.
A völgy a spanyol uralkodók zsarnoksága elől idemenekülő perui félvér telepesek menedéke volt. Egy hatalmas földrengés megközelíthetetlenül körbezárt völgykatlanná változtatta.. Az elszigetelt közösség az évek során tovább virágzott, annak ellenére, hogy egy betegség már korán lecsapott rájuk, mely idővel minden újszülöttet megvakított. Ahogy a vakság lassan, több generáción keresztül öröklődött, az emberek épen maradt érzékei egyre jobban kifinomultak, és mire az utolsó még látó „országukbeli” is meghalt, a közösség teljesen alkalmazkodott a látás nélküli élethez.
Nuñez leereszkedik a völgybe, és egy szokatlan településen találja magát, ablak nélküli házakkal és ösvényekkel körülhatárolt utak hálózatával körülvéve. Miután rájön, hogy itt mindenki vak, Nuñez elkezdi magában ismételgetni a mondást, miszerint: „Vakok között félszemű a király”. Úgy gondolja, hogy akár fel is világosíthatná, tanítgathatná majd őket, akár a vezetőjük is lehetne idővel. De nem jön be számítása, a vakoknak elképzelésük sincs a látásról, és nem is értik az erőlködéseit, miért akarja nekik elmagyarázni az ötödik érzéket. A csalódott Nuñez dühössé válik, de a vakok lecsillapítják, és ő ezt követően, vonakodva ugyan, de elfogadja az életformájukat mert a külvilágba való visszatérése lehetetlennek tűnik.
Nuñez a helybeli Yacobnál kap munkát. Vonzódni kezd Yacob legkisebb lányához, Medina-Sarotéhoz. Nuñez és Medina-Saroté hamarosan egymásba szeretnek, és miután Nuñez elnyerte a lány bizalmát, lassan megpróbálja legalább neki elmagyarázni neki a látás mibenlétét. Azonban Medina-Saroté sem tudja elhinni Nuñez „meséjét", csak képzelődésnek tartja azt. Amikor Nuñez megkérné a lány kezét, a falu vénei nem engedélyezik az eljegyzést a látással kapcsolatos beteges megrögzöttsége, gyógyíthatatlannak vélt „betegsége" miatt.
A falu orvosa végül segítőkészen azt javasolja, hogy távolítsák el Nuñez szemét, azt állítván, hogy az a – nekik ilyen megduzzadt formában ismeretlen – testrész beteg és „erősen kitágult”, és emiatt „az agya állandóan ingerült és zavart állapotban van”. Nuñez vonakodva beleegyezik a műtétbe, mert szerelmes Medina-Sarotéba. Azonban a műtét napján, napkeltekor, miközben a falu összes lakója alszik, Nuñez, a vakok „kikosarazott királya" elindul vissza a megmászhatatlan hegyekbe (ellátmány és felszerelés nélkül) mégis szerencsét próbálni, abban a reményben, hogy valahol mégis talál majd egy átjárót vissza a külvilágba, és így megmenekülhet a völgyből.
Az eredeti történetben Nuñez addig mászik a környező hegyek között, amíg be nem sötétedik, és meg nem pihen. Gyenge, vágásokkal és zúzódásokkal van tele, de boldog a csillagok fényében, hogy örökre megmenekülhet a völgyből...
Sorsára nem derül fény.[1]
A történet átdolgozott és kibővített 1939-es változatában Nuñez távolról látja, hogy sziklaomlás készülődik. Megpróbálja figyelmeztetni a völgylakókat, de azok ismét csak gúnyolódnak „képzelt” látásán.
Végül, a hegyomlás előtti utolsó pillanatban sikerül elmenekülnie a völgyből, és magával viszi Medina-Sarotét is.[2]
H. G. Wells 20 novellája Archiválva 2022. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Country of the Blind című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.