Acanthoscurria | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Acanthoscurria geniculata, a nem típusfaja
| ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Típusfaj | ||||||||||||||||||
Acanthoscurria geniculata | ||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||
lásd a szövegben | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Acanthoscurria témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthoscurria témájú kategóriát. |
Az Acanthoscurria, egy nem a pókok (Araneae) rendjében, négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjében és a madárpókfélék (Theraphosidae) családjában.
A nem összes faja Dél-Amerika területén elterülő esőerdőkben él, egyetlen fajt kivéve, mely az Antillákon őshonos (Acanthoscurria antillensis).
Nagy termetű, zömök megjelenésű madárpókok, testméretük 6-9-, lábfesztávolságuk 16-23 cm között változik. Alapszínük általában sötét, barnás, feketés, melyeken sok faj esetében megfigyelhetők különböző díszítő elemek, például vörös szőrszálak, vagy fehér sávok a lábakon.
A nem tagjainak legfőbb határozókulcsa a nőstények jellegzetes spermatartójának (spermatechea) alakja, illetve a stridulációs szőrzet.
Az esőerdők talajában maguk, vagy más állatok által ásott mély üregekben élnek. Éjszakai életmódot folytatnak. Hosszú élettartamúak, akár 15 évig is élhetnek. Ivarérésük fajtól függően 2-6 év alatt következik be.
Táplálékukat elsősorban rovarok, más pókok, kisebb emlősök képezik, de bármit elfogyasztanak ami méretüknek megfelelő.
Veszély esetén előszeretettel rúgják le utótestükről, erősen irritáló hatású szőrzetüket. Mérgük a madárpókok között viszonylag erősnek számít, de nincs feljegyzés arról, hogy emberre veszélyes lenne.
Szaporodásuk során egy-egy kokonba nagy számú petét, akár 2000 db-ot is rakhatnak.
Agressziójuk miatt a nem fajai nem ajánlottak kezdők számára, de kellő odafigyeléssel kiküszöbölhetők a problémák a kezdők számára is. Tartásuk során lényeges a magas talajtakaró, mert előszeretettel ásnak üregeket maguknak.
Táplálásuk nem jelent gondot, bármit elfogadnak, jó étvággyal rendelkező madárpókok.
Kedvelik a párás környezetet, magas hőmérsékletet és a nedves talajt.