Az Admonitio generalis (magyarul: „általános felhívás“) egy kora középkori okirat, amely kapitulárist 789-ben Nagy Károly frank király rendelt el. Ez egyben a legismertebb kapitulárisa.
A részletekbe menő figyelemfelkeltő vagy felszólítás a püspököket és a klérust általában, a világi méltóságokat és nagy általánosságban az ország egész népességét célozta meg. A felhívás Kizárólag a bibliára és az egyházi jogra hivatkozik, egyfajta reformprogram az egész birodalomnak. Kora híres tudósa, Alcuin nagy részt kivett a szöveg fogalmazásából. A kolostori (iskolai)-képzés megreformálását is megcélzó szöveg gyakorlatilag egy korábbi, 784/85-ből[1] való, hasonló intenciójú levél pontosabb megfogalmazása. Ezt az "epistula de litteris colendis" címen ismert levelet Alkuin eredetileg Baugulf fuldai apátnak írta, amelyet ő aztán a további terjesztést elősegítendő elküldött Metzbe is Angilram apátnak.
Az Admonitio generalis két fejezetre bontható:
Az 1–59 számozású bekezdések az egyházi szervezettel foglalkozik. Egészében véve azoknak az utasításoknak a megismétlése, amelyeket I. Adorján pápa rendelt el, pontosabban Dionysius Exiguus gyűjteményéből származó kánonjogi dekrétumok. A cél a régi, példaértékűnek tartott egyházi jog visszaállítása volt.
A második részben, a 60–82 bekezdések szövege a tulajdonképpeni reformprogram. Nagy Károly szándéka ezzel az újonnan meghódított szász területek még pogány, törzsi társadalmának keresztény hitre térítése ill. a már keresztények hitének megerősítése. Ösztönözte a világi és egyházi vezetőket az egymással való együttműködésre és nagyívű programot indított a jog, az irodalom és a művészetek területén az egyházi képzés keretein belül.