Adolphe Crémieux

Adolphe Crémieux
Adolphe Crémieux Jean-Jules-Antoine Lecomte du Nouy alkotása.
Adolphe Crémieux
Jean-Jules-Antoine Lecomte du Nouy alkotása.
SzületettIsaac Jacob Crémieux
1796. április 30.[1][2][3][4][5]
Nîmes
Elhunyt1880. február 10. (83 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs
ÁlneveAdolphe Crémieux
Állampolgárságafrancia[6]
GyermekeiMathilde P. Crémieux
Foglalkozása
Tisztsége
  • Député d'Indre-et-Loire (1842. július 9. – 1851. december 2.)
  • elnök (1843–1845, Israelite Central Consistory of France)
  • igazságügyi miniszter (1848–1848)
  • elnök (1863–1880, Alliance Israélite Universelle)
  • Grand Commander (1869–1880)
  • Member of parliament for the Seine (1869. november 21. – 1876. március 7.)
  • a szenátus örökös tagja (1875–1880)
Iskolái
  • Faculté de droit d'Aix-en-Provence
  • Paul Cézanne University
SírhelyeMontparnasse-i temető
Adolphe Crémieux aláírása
Adolphe Crémieux aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Crémieux témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adolphe Crémieux (teljes nevén: Isaac-Jacob Crémieux); (Nîmes, 1796. április 3. – Párizs, 1880. február 10. francia jogász, politikus, az Alliance israélite universelle nevű zsidó kulturális egyesület elnöke.

Életpályája

[szerkesztés]

Tanulmányait Párizsban és Aix-en-Provence-ben végezte s az utóbbi helyen 1817-ben ügyvéd lett. Politikai perekben nagy képzettséget és erélyt tanúsított. 1830-ban Odilon Barrot helyére a párizsi feljebbviteli bíróság ügyészévé nevezték ki, itt csakhamar népszerűségre tett szert a sajtó- és bűnügyi perekbe kevert ellenzéki hírlapírók és demokraták védelmével. Crémieux-t 1842-ben a chinoni választókerület a parlamentbe küldte és 1846-ban újra megválasztotta. Heves küzdelmet folytatott a Guizot-kormány ellen és nagyban előmozdította a reformmozgalmat. Az 1848. februári forradalom után az ideiglenes kormány tagja lett és az államhatalom megosztásakor az igazságügy vezetését vette át. Mint Indre megye képviselője, elvi kérdésekben Crémieux nem vált el a demokrata baloldaltól, és Cavaignac tábornok kormánya iránt kevés rokonszenvet tanúsított, de Napóleon Lajos herceg jelöltségét pártolta. Ennek december 10-ei elnökké választásakor azonban Crémieux a hegypárthoz csatlakozott és egyike lett a legmakacsabb ellenzéki szónokoknak. A törvényhozó testületbe újra megválasztva, egész erejével küzdött a régi monarchisták ellen, de az új elnök magánpolitikájának sem vetett gátat. Az 1851. december 2-ai államcsíny után ügyvédi gyakorlatot folytatott, a politikai élettől visszavonult. Crémieux alapította 1860-ban az Alliance israélite universelle nevű zsidó kulturális egyesülete, amelynek 1864-től az elnoke volt. A második császárság 1870. szeptemberi 4-i bukása után igazságügyi miniszter lett. Ebben a minőségében fogadtatta el az ú.n. Décret Crémieux-t, amely szerint az Algériában élő zsidók francia állampolgárságot kaptak. 1875 decemberében a francia köztársaság élethossziglani államtanácsosává választották.

Halála

[szerkesztés]

Crémieux Párizsban halt meg 1880-ban és a Montparnasse temetőben nyugszik. Felesége, akinek leánykori neve Silny volt, a férje halálától számított egy hónapon belül meghalt.

Főbb írásai

[szerkesztés]
  • Liberté! Plaidoyer et discours politiques d'Adophe C. (Párizs, 1869);
  • Gouvernement de la défense nationale, I. Aces de la délégation de Tours et de Bordeaux;
  • II. Ministére de la justice (Tours 1871).
  • Halála után jelent meg: En 1848, discours et lettres de M. A. C. (Párizs, 1883).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://www.senat.fr/senateur-3eme-republique/cremieux_adolphe1460r3.html
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ LIBRIS, 2012. október 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]