Afrikai holdasszövő | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Argema mimosae (Jean Baptiste Boisduval, 1847)[6][7] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Afrikai holdasszövő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai holdasszövő témájú médiaállományokat és Afrikai holdasszövő témájú kategóriát. |
Az afrikai holdasszövő (Argema mimosae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, a pávaszemek (Saturniidae) családjába és az Argema nembe tartozó faj.
Afrotropikus faunaterület.[11]
Angola, Dél-afrikai Köztársaság, Etiópia, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Mozambik, Namíbia, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe trópusi esőerdőiben.[8][9][12]
Élénk sárgás-zöldes színűek, testük selymesen szőrös. A szárnyszélesség 10–12 cm,[13] a testhossz a farokszerű szárnyvégig 12–14 cm.[14] Hátsó szárnyszegély széle barnás, az elülső szárnyszegélyen vastag barna sáv húzódik végig.[11] A szárnyszél hullámos, feltehetőleg aerodinamikai okból.[14] Nagy méretű, barna-sárga színű szemfoltjai a ragadozók elriasztását szolgálja.[15] A nőstények robusztusabbak és kissé sötétebbek, mint a hímek.[16][17]
Szürkés-ezüstös kokonja a fakérgen jól álcázott.[15]
A kifejlett példányok tavasszal és ősszel láthatóak,[18] szájszervvel nem rendelkeznek, így táplálkozni sem tudnak, pár napos életük egyetlen célja a szaporodás.[19] Nappal a fákon pihennek, éjszaka lesznek aktívak. A nőstények feromont engednek a levegőbe, melyet nagy távolságokban is képesek a hímek érzékeny csápjaikkal felfogni, így találnak a párzásra kész lepkékre. Előfordul, hogy a pár, akár egy napig is összekapcsolódva marad. A párzás után a nőstények valamelyik gazdanövényükre szállnak, majd elhelyezik rajtuk petéiket,[19] melyek 25 C° körül, átlagosan 10,9 nap után kelnek ki. Az imágóvá alakulásig öt fejlődési stádium van, melyek 5,6-, 4,2-, 3,4-, 5,8- és 14,1 napig tartanak.[20] Egy évben két generáció fejlődhet ki.[21]
Fogságban is jól szaporíthatóak, a párosodás túlnyomórészt sikeres. A hőmérsékletet 25 C°-on, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten kell tartani, a kokonokat mindennap megpermetezni, így biztosítva a párás környezetet, ami a természetes élőhelyen az esőerdőkben is lenne. Az eukaliptuszok túlnyomó többsége örökzöld, ezért alkalmas a nyári és téli tenyésztésre is.[22]
Az alábbi növényeket fogyasztja:[9][10][22][23][24][25]
A nőstény lepkék egyetlen gazdanövényre nagyszámú petét rakhatnak. A hernyók fejlődésük utolsó két stádiumában, október és december, valamint február és március között okozzák a legjelentősebb károkat. Előfordulhat, hogy a növény leveleit oly mértékben lerágják, hogy az a növekedést visszavetheti és a terméshozást is meghiúsíthatja.[21] Mivel a Sclerocarya birrea a hernyó egyik kedvenc tápnövénye, de ennek gyümölcsét az ember is fogyasztja, így egyes helyeken kártevőnek számítanak.[18][19]