Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ahalgori (ახალგორი) (Leningor (Ленингор)) | |
Akhalgori Central Scuare | |
Közigazgatás | |
Ország | Dél-Oszétia |
Alapítás éve | 18. század |
Népesség | |
Teljes népesség | 1033 fő (2015)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 788 m |
Terület | 10 km² |
Időzóna | MSK (UTC+3) MSD (UTC+4) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 07′ 28″, k. h. 44° 28′ 59″42.124444°N 44.483056°EKoordináták: é. sz. 42° 07′ 28″, k. h. 44° 28′ 59″42.124444°N 44.483056°E | |
Ahalgori (ახალგორი) weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahalgori (ახალგორი) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ahalgori (grúz írással ახალგორი, oszétul Leningor, cirill írással Ленингор) egy város Grúzia Mcheta-Mtianeti tartományában, ám 2008 óta a korlátozottan elismert Dél-Oszétia része, annak talán egyetlen jelentős városa Chinvali után.
Ahalgori a Kaukázus hegyei között helyezkedik el, Dél-Oszétia délnyugati részén, a dél-oszét-grúz tűzszüneti vonaltól hat kilométerre. A város mellett folyik el a Kszani folyó. A várostól északra és nyugatra magashegységek találhatóak, gyéren lakott vidékekkel, délre Tbiliszi 60 kilométerre.
A város nevének jelentése új hegy. A 18. században említik először, később az Erisztavi nemesi család székhelye a szovjet hódításig (1921). Utána a település neve Leningor lett, és a Dél-Oszét Autonóm Kerület része lett. Ezalatt az idő alatt sok oszét vándorolt ide Észak-Oszétiából a jobb földrajzi fekvés miatt. Bár a grúz közigazgatás 1990-ben visszanevezte Ahalgorira, a területen a mai napig a Leningor név használatos.
A város az 1991-es dél-oszét szeparáció után is grúz kézen maradt, ám 2008-ban, a grúz-orosz háborúban az orosz támadások során az orosz-oszét csapatok elfoglalták Ahalgorit és környékét, majd hivatalosan is visszanevezték Leningorra.
A háború előtt a város 7,700 lakóval rendelkezett, melyből 6,520 volt grúz és 1,110 volt oszét, és a háború után is feltételezhető a grúz többség, bár sokan menekültek Grúziába.
A két etnikum között hagyományos a jó viszony a városban, melyet a konfliktusok sem tudtak kikezdeni.
A város jóformán egyetlen munkáltatója a Lomiszi sörgyár maradt, mely a városban üzemel.