Alaszkai áfonya

Alaszkai áfonya
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Nemzetség: Áfonya (Vaccinium)
Alnemzetség: Oxycoccus
Faj: V. alaskaense
Tudományos név
Vaccinium alaskaense
Howell
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alaszkai áfonya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai áfonya témájú médiaállományokat és Alaszkai áfonya témájú kategóriát.

Az alaszkai áfonya (Vaccinium alaskaense) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó áfonya (Vaccinium) nemzetség egyik faja. Bogyótermését gyümölcsként, fűszerként és gyógynövényként fogyasztják.

Pontos rendszertani helyzete vitatott, egyes botanikusok szerint önálló faj, mások közeli rokona, a Vaccinium ovalifolium fajába sorolják.

Felfedezése, egyéb elnevezése

[szerkesztés]

Vaccinium alaskaense-t 1925-ben Thomas Jefferson Howel[1] fedezte fel és írta le. Gyakori elnevezések: alaszkai vad áfonya, vad alaszkai fekete áfonya, alaszkai blueberry, alaszkai kékáfonya, tlingit[2] berry. Őslakos (eszkimók) név: naanyaa kanat’aayí (Tlingit[3]), maaý, bogyót jelent[4] (Nisga’a.[5] Nem tévesztendő össze az Alaszkai korai áfonyával vagy az Alaszkai ovális levelű áfonyával (Vaccinum ovalefolium).[6][7] A tudomány jelenleg nem tisztázta rendszertani helyét a két növénynek. A botanikusok között vita van arról, hogy két változatról vagy alfajról van e szó.[8][9][10]

Származása, elterjedése

[szerkesztés]
Squaw tó környéke. Alaszka.

Észak-Amerikában a kontinens legnyugatibb területén Alaszka, Kanada, Oregon, Washington állam, Brit Columbia, Csendes-óceánhoz[11] közeli, szubalpin éghajlatú, 700 – 1400 m magasságú lejtőin, padokon, kiszögeléseken és a völgyek alján, a parti sávban honos.[12][13][14]

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]
Vaccinium alaskaense 7101

Az örökzöld cserjék körülbelül 1,5-3 méter magasságra nőnek. A sárga színű 0,64 cm nagyságú, urna alakú, hermafrodita virágai később kezdenek virítani, mint a V. ovalifolium. Bogyós gyümölcsei hamvaskékek, gyümölcshúsa sötétkék, sötétebb színű, mint rokona a V. ovalifolium. Íze enyhén savanyú és vizes.[15] Levelei enyhén szőrösek-szöszösek, kevésbé megnyúltak.[16]

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

A savanyú, 4,5–5,5 pH-értékű talajt és a hűvös helyeket, valamint az enyhén (homokos), és közepes (agyagos), jó vízelvezetésű talajt kedveli, de a nagyon savanyú talajon is megél. Félárnyékban vagy árnyék mentes helyeken – inkább nedves talajon – honos. Vízigénye igen jelentős. Földön kúszó indái évente akár 2 m-t is nőhetnek. Az egyes tövek akár 150 évig is elélhetnek.

Felhasználása

[szerkesztés]
Alaszka, Kanada, Oregon, Washington állam, Brit Columbia, Csendes-óceánhoz közeli, szubalpin éghajlatú, 700–1400 m magasságú lejtőin honos.

Használják dzsemek és zselék, illetve likőrök, borok készítéséhez, leveleit gyógyteaként használják.[17] Húsa roppanós, íze enyhén fanyar, savanykás. Friss gyümölcsként torták, sütemények díszítésére használatos, továbbá illik a joghurtokhoz, desszertekhez és turmix italokhoz is. Az Amerikai Egyesült Államokban hálaadás napján az ünnepi étrend tradicionális része.

Fagyasztva kb. 1 évig lehet felhasználni. A termés többségéből gyümölcslevet, sűrítményt, száritmányt, aszalványt, vagy gyümölcsteát készítenek. Szárítva a mazsolához hasonlóan használható.

Gyógynövényként szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére és antibakteriális hatása miatt a gyulladáshoz vezető bakteriális fertőzések megelőzésére, kezelésére használatos. Sok benne az antioxidáns[18] (antocianidinek, tanninok), ezért az immunrendszert is erősíti. Húgyúti fertőzések, illetve gyulladások kezelésére kiválóan alkalmas. Étvágygerjesztőnek is ajánlják. Az indiánok festéknek is használták.

Tápanyagtartalom

[szerkesztés]

Átlagos tápanyagtartalom 100 g gyümölcsben:[19][20] Víz 90,700 g; Energia 37.000 kcal; Energia 156.000 kj; Fehérje 0,400 g; Összes lipid (zsír) 0,100 g ; Hamu 0,100 g; Szénhidrát 8,700 g; Kalcium, Ca 15,000 mg; Vas, Fe 0,300 mg; Nátrium, Na 10,000 mg; C-vitamin, a teljes aszkorbinsav 2,800 mg; Tiamin 0,010 mg; Riboflavin 0,030 mg; Niacin 0,300 mg; A-vitamin IU 79,000. Egyéb: réz, magnézium, mangán, foszfor, kálium-, szelén-, cink, niacin, pantoténsav, B6-vitamin, folsav.[21]

Antioxidánsok

[szerkesztés]

A flavonoidok, antocianidinek antioxidánsok, lipidperoxidációs inhibitorok, szabad gyökfogó (scavenger) tulajdonságúak, daganatellenes hatásúak. A flavonoidok változatos biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, beleértve antioxidáns, antimikrobiális, és potenciális rákellenes, és szívbetegségeket megelőző hatást. Antocianinek (antociánok) 690 mg, proantocianidinek 657 mg, flaván-3-olok 97,71 mg, flavánok 0,1 mg, flavonok 0,41 mg, flavonolok 18,01 mg, Total fenolok galluszsav ekvivalencia 1530 mg, ORACFL 12,5 mmol TE.[22]

Flavonoidok

[szerkesztés]

A piránok és a pironok benzollal kondenzált származékai természetes növényi színezékek gyűrűvázát, a flavonoidokat (flaván, flavén, flavon) alkotják. A fenti vegyületek hidroxi-származékai glikozidok formájában különböző növények sárga színezékeit képezik legfontosabb közülük a kvercetin, mely a flavonol (3-hidroxi-flavon) 5,7,3’,4’-tetrahidroxi-származéka. Flavonolok: myricetin, kvercetin. Ha a kvercetin 3-as OH-csoportjához a rutinóz nevű cukor glikozidos kötéssel kapcsolódik, a rutinhoz (P-vitaminhoz) jutunk; ez a kapilláris vérerek permeabilitását szabályozza.

Antociánok

[szerkesztés]

Antocianidin-glikozidok. A flavén (2-fenil-kromén) hidroxi-származékai glikozidok formájában elterjedtek a növényvilágban, összefoglaló nevük flavílium v. antocián (antocianin-)színezékek. Az antocián-színezékek a növényi nedvek pH-jától függően különböző színűek lehetnek; ezzel magyarázhatók az antocianidinek által okozott színárnyalatok a piros rózsa és a kék búzavirág szirmában ugyanaz a cianin-színezék van jelen, és a présnedvek pH-ja is azonos.

Antocianidinek

[szerkesztés]

Flavilium kation származékok, amelyek nem tartalmaznak cukoregységeket. A glikozidok lúgos hidrolízisével nyerik a színes aglikonokat (antocianidineket), melyek savas hidrolízis esetén a savval sót képeznek (oxóniumsók). A flavílium-klorid 4-6 OH-csoporttal szubsztituált származékainak glikozidjai a különböző virágszirmok színéért felelősek. A fenti festéksók lúgok hatására színváltozással járó szerkezeti átrendeződést szenvednek, indikátor tulajdonságúak: pelargonidin-klorid (vörös) és pelargonidin (kékes ibolya) pl.: cianidin, delfinidin, malvidin, peonidin, petunidin.

Proantocianidinek

[szerkesztés]

Az alaszkai áfonya tartalmaz proantociandineket (kondenzált tanninok), amelyek szabad gyökfogó tulajdonsággal bírnak és egy fanyar ízt kölcsönöznek a termésnek. Flavan-3-olok: epicatechin. monomerek, dimerek, trimerek, 4-6merek, 7-10merek, polimerek.[21]

Farmakológiai hatásai

[szerkesztés]

Az utóbbi években megjelent tanulmányok bizonyítják, hogy az alaszkai áfonyában található értékes összetevők, mint pl. az antioxidáns antocianidinek, számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyek pozitív hatással vannak egészségünkre. Az USDA[23] kutatói szerint az alaszkai áfonya rendszeres fogyasztásával hatékonyan léphetünk fel a szervezetünkben keletkező oxidatív stresszel szemben. Az oxidatív stressz felelős lehet az öregedésért és bizonyos krónikus betegségek kialakulásáért. Sejtszintű antioxidáns aktivitással rendelkezik. A kutatásba bevont gyümölcsök közül – melyek között szerepelt a gránátalma, piros szőlő, alma, eper, tőzegáfonya stb. – az alaszkai áfonya sejtszintű antioxidáns aktivitása (CAA – cellular antioxidant activity) a legmagasabb.[24] Az antioxidáns hatásnak öregedést gátló, anti-tumor és szívvédő tulajdonságokat tulajdonítanak.

  • Javítja a motoros funkciókat

Az USDA kutatói mutatták ki, hogy állatkísérletekben a alaszkai áfonya javítja a motoros funkciókat, gátolja a rövidtávú memória elvesztését, és olyan életkorral összefüggő betegségek kialakulását, mint pl. az Alzheimer-kór[25]

  • Gyulladást csökkentő hatás

Egerekkel végzett kísérletekben a alaszkai áfonya polifenol vegyületei csökkentették az állatokban kialakuló krónikus gyulladásokat a ciklooxigenáz-2 (COX-2) enzim expressziójának csökkentésével, így javult azok kognitív képességei, és csökkent az agyukban azon vegyületek mennyisége, melyek a gyulladások kialakulásáért felelősek.

  • Rák megelőzés

Az alaszkai áfonya potenciálisan képes gátolni az ún. triple negatív emlőrák (TNBC) növekedését, mely a mellrákok egyik igen agresszív és nehezen kezelhető fajtája.[26] Más kutatások szerint a alaszkai áfonyában található vegyületek egyéb rákos megbetegedések kialakulását is gátolhatják, többek között a bőr, a tüdő, a szájüreg, a gyomor, az emlőmirigy és a prosztata daganatot.

  • Húgyúti fertőzések

Az alaszkai áfonyában található értékes vegyületek is védelmet nyújthatnak azokkal a baktériumokkal szemben, melyek a húgyhólyag falához hozzákapcsolódva felelősek a húgyúti fertőzések kialakulásáért[27]

  • Agyi erek védelme, a stroke profilaxisa

Állatkísérletek azt mutatták, hogy a alaszkai áfonya fogyasztása elősegíti az agy védelmét az iszkémiás stroke-kal szemben.

  • Szív ereinek védelme

Az USDA kutatói szerint a alaszkai áfonya fogyasztása védelmet nyújthat a szívizom számára a károsodástól, emellett támogatja a szív-, és érrendszert azáltal, hogy csökkenti a vér LDL-koleszterin szintjét. Antioxidáns tulajdonságai révén pedig védi az ereket a plakkok kialakulásától.

  • Látásjavítás

Több tanulmány is megerősítette, hogy az alaszkai áfonyában található antocianidinek elősegítik az éjszakai látást és megelőzik a szem kiszáradását. Európai tanulmányok szerint az alaszkai áfonya kifejezetten javítja a látást, japán kutatók szerint pedig megelőzi a szemek kifáradását.

  • Anyagcsere-betegségek

A legújabb kutatások abban engednek bizakodni, hogy az alaszkai áfonya pozitív hatást válthat ki az ún. metabolikus szindrómában (magas vérnyomás, magas koleszterinszint, megváltozott glükóz tolerancia, elhízás), mely jelentősen növeli a szívbetegség és cukorbetegség kialakulását.

Etnobotanikai felhasználása

[szerkesztés]

Az észak-amerikai indiánok gyakran a szárított gyümölcsöt fogyasztották a téli évszakban.[15] Az eszkimók tlingit nyelven a gyógyszer (kayaaní, kyäni, kyani) szinonimájaként használták az áfonya szót. A sámánok a gyógyítás során a gyógyszer (kayaaní) antioxidáns hatását használták ki a legyengült beteg szervezet teljesítményének fokozására, regenerálására.[4][19] Északnyugatszerte lila festék készítésére használták az áfonyát.[28] A haidák a fás szárat használták kampók készítésére.[29]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.npsoregon.org/kalmiopsis/kalmiopsis15/ornduff.pdf
  2. ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Tlingit_people
  3. ↑ Tlingit törzs Össz népesség: 15200fő (USA: 14000fő, Kanada: 1200fő) A Csendes-óceán északnyugati partvidékének bennszülöttjei, akik magukat a "Dagályok emberei"-nek nevezik. Híres mondás a Tlingitek között: "Mikor dagály van, az asztal meg van terítve" Az ételek a tlingit kultúra központi részét képezik és ez a mondás is arra utal, hogy Alaszka délkeleti partjainál széles skálán mozognak a fellelhető ételek. Spirituális okok miatt, és a változatosság kedvéért azonban más forrásokból is betakarítják az élelmet. Így habár a tányérjuk nagy részét a tengeri állatok és bogyós gyümölcsök teszik ki (ribizli, áfonya,...) esetenként szarvast és nyulat is szívesen ejtenek zsákmányul. Az alaszkai vad áfonya és a Sockeye lazac is rendszeresen ott van a törzs étrendjében.
  4. ↑ a b Wilaat Hooxhl Nisga’ahl [Galdoo’o] [Ýans]: Gik’uuhl-gi, Guuń-sa ganhl Angoogaḿ Using Plants the Nisga’a Way: Past, Present and Future Use © Carla Mary Anne Burton 2012 University of Victoria p.130.
  5. ↑ Egy bennszülött nép, első nemzet Kanadában. A Nass folyó völgyében éltek, északnyugati Brit Columbiában.
  6. ↑ http://science.halleyhosting.com/nature/gorge/5petal/heath/vaccinium/oval[halott link]
  7. ↑ http://www.sitkanature.org/gallery/?gallerytag=Vaccinium+alaskaense%2CVaccinium+alaskaense
  8. ↑ https://books.google.hu/books?hl=hu&id=_FW_xaLDTpQC&q=Vaccinium+alaskaense#v=snippet&q=Vacc
  9. ↑ https://books.google.hu/books?id=SlFBQsfskzcC&pg=PA383&dq=recent+advances+in+biotechnology
  10. ↑ https://books.google.hu/books?id=45pQYK5RFEUC&pg=PA111&lpg=PA111&dq=indicator+species+lesher&source=bl&ots=54Fl1ro7f8&sig=Bj908tqufmSGbhOBRlS9oKvppS8&hl=hu&sa=X&ei=iASlUbqxAcj-4QTNv4DQBg&ved=0CDEQ6AEwAA#v=onepage&q=Vaccinium%20alask
  11. ↑ Hitchcock. C. L. Vascular Plants of the Pacific Northwest. A standard flora for Western N. America with lots of information on habitat etc. Five large volumes, it is not for the casual reader.
  12. ↑ http://eol.org/pages/583655/hierarchy_entries/46169299/maps
  13. ↑ Atlas of Relations Between Climatic Parameters and Distributions of Important Trees and Shrubs in North America— Alaska Species and Ecoregions By Robert S. Thompson, Katherine H. Anderson, Laura E. Strickland, Sarah L. Shafer, Richard T. Pelltier, and Patrick J. Bartlein U.S. Geological Survey Professional Paper 1650–D
  14. ↑ Archivált másolat. [2016. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  15. ↑ a b Turner. N. J. Food Plants of Coastal First Peoples Excellent little handbook about the native food plants of Western Canada. Good descriptions of the plants and their uses with colour photos of most plants.
  16. ↑ http://wiki.seaknature.org/Vaccinium_alaskaense
  17. ↑ Schofield. J. J. Discovering Wild Plants - Alaska, W. Canada and the Northwest. A nice guide to some useful plants in that area.
  18. ↑ Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 29.)
  19. ↑ a b The Cultural Ecology of Berries in Glacier Bay Thomas F. Thornton 1 Trinity College, Department of Anthropology, 300 Summit Street, Hartford, CT 06106, thomas.thornton@trincoll.edu, 860-297-4235
  20. ↑ http://www.tititudorancea.com/z/nutrition_facts_vaccinium_alaskaense_huckleberries_raw_native.htm
  21. ↑ a b Pharmacodynamic Basis of hErBaL mEdicinE manuchair Ebadi © 2007 by Taylor & Francis Group, LLC
  22. ↑ Original Research Plasma Antioxidant Capacity Changes Following a Meal as a Measure of the Ability of a Food to Alter In Vivo Antioxidant Status JOURNAL OF THE AMERICAN COLLEGE OF NUTRITION Vol. 26, No. 2, 170–181 (2007)
  23. ↑ United States Department of Agriculture
  24. ↑ Journal of Agricultural and Food Chemistry. 2008; 56(18): 8418-8426
  25. ↑ Nutritional Neuroscience. 2003; 6: 153-162
  26. ↑ The Journal of Nutrition, August 31,2011; doi:10.3945/jn.111.140178
  27. ↑ Journal of Agricultural and Food Chemistry. 52(21): 6433-6442; New England Journal of Medicine. 1998; 339(15).
  28. ↑ Emmons 1991, pg. 457
  29. ↑ (Turner 2001a, Turner 2004a)

Források

[szerkesztés]