Angelo De Donatis | |||||||
Született | 1954. január 4. (70 éves) Casarano | ||||||
Állampolgársága | olasz[1] | ||||||
Foglalkozása |
| ||||||
Tisztsége |
| ||||||
Iskolái |
| ||||||
főpenitentiárius | |||||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||||
Pappá szentelés | 1980. április 12. Casarano | ||||||
Püspökké szentelés | 2015. november 9. Róma, Lateráni bazilika | ||||||
Szentelők |
| ||||||
Bíborossá kreálás | 2018. június 28. Róma | ||||||
Hivatal | a Római egyházmegye segédpüspöke | ||||||
Hivatali idő | 2015 – 2017 | ||||||
Hivatal | a Római egyházmegye általános helynöke | ||||||
Hivatali idő | 2017 – 2024 | ||||||
Elődje | Agostino Vallini | ||||||
Utódja | Baldassare Reina | ||||||
Hivatal | a Lateráni bazilika főpapja | ||||||
Hivatali idő | 2017 – 2024 | ||||||
Elődje | Agostino Vallini | ||||||
Utódja | Baldassare Reina | ||||||
Hivatal | az Ostiai szuburbikárius egyházmegye apostoli kormányzója | ||||||
Hivatali idő | 2017 – 2024 | ||||||
Hivatal | főpenitenciárius | ||||||
Hivatali idő | 2024 – hivatalban | ||||||
Elődje | Mauro Piacenza | ||||||
Utódja | hivatalban | ||||||
Szentelt püspökök | |||||||
Társszentelt püspökök | |||||||
| |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo De Donatis témájú médiaállományokat. | |||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Angelo De Donatis (Casarano, 1954. január 4. –) olasz római katolikus pap, főpenitenciárius, bíboros. Korábban a Római egyházmegye általános helynöke, a Lateráni főbazilika főpapja, az Ostiai szuburbikárius egyházmegye apostoli kormányzója volt. Bíboros helynöki kinevezése előtt a Római egyházmegye segédpüspöke volt.
Angelo De Donatis 1954. január 4-én született Casarano településen, Lecce megyében, az olaszországi Puglia régióban. A tarantói szemináriumba és a Római Pápai Szemináriumba járt. Rómában a Lateráni Pápai Egyetemen filozófiát, a Gregoriana Pápai Egyetemen pedig teológiát tanult, ahol erkölcsteológiából licenciátust szerzett.[2]
1980. április 12-én De Donatist pappá szentelte a Nardò-Gallipoli egyházmegye casaranói San Domenico templomában Antonio Rosario Mennonna püspök. Ezután hittant tanított a római San Saturnino templomban, amelynek később káplánja lett. A Római egyházmegyébe 1983. november 28-án inkardinálták.[2]
1989 és 1991 között De Donatis a Bíborosi Kollégium titkárának levéltárosa volt.[3] A Római Pápai Szeminárium spirituálisa lett, ahol 2003-ig szolgált, amikor is kinevezték a római San Marco Evangelista al Campidoglio-bazilika plébánosává[4] és a Papok Hozzátartozóinak Országos Szövetségének asszisztensévé.[5] Emellett 1990-től 1996-ig a Római vikariátus papságának igazgatója volt. Ezt követően a Római egyházmegye pasztorális tanácsának és a Tanácsosok Testületének tagja lett.[3]
De Donatist 1989-ben lovaggá ütötte a Szent Sír Lovagrend. 1990. április 10-én pápai káplánná nevezték ki, és megkapta a monsignore címet.[6]
2017-ben lelki segítője volt a Don Andrea Santoro Egyesületnek, amely Andrea Santoro, olasz pap és De Donatis szemináriumi osztálytársa 2006-os törökországi meggyilkolásának évfordulójára emlékezik.[7] De Donatis fenntartotta a kapcsolatot szülővárosával azzal, hogy évente nyáron lelkigyakorlatokat vezet a casaranoi feszület kriptájában.[8]
Egyike volt annak a hét római papnak, akiket Giovanni Angelo Becciu érsek kiválasztott, hogy együtt ebédeljenek Ferenc pápával a 2013-as krizmamise után, alig két héttel a pápává választása után.[9] 2013 októberében Ferenc pápa, aki csak ezen az ebéden találkozott De Donatissal, őt választotta ki a Római Kúria 2014-es nagyböjti lelkigyakorlatának prédikátorává, egy olyan megbízatásra, amelyet ötven éven át egy bíboros vagy neves teológus kapott.[9][2]
De Donatist Ferenc pápa 2015. szeptember 14-én nevezte ki Mottola címzetes püspökévé és a Római egyházmegye segédpüspökévé, ahol a papság képzéséért volt felelős.[10] 2015. november 9-én szentelték püspökké a Lateráni Szent János Főbazilikában. Ferenc pápa volt a főszentelő, míg Agostino Vallini bíboros, a Római egyházmegye általános helynöke és Beniamino Stella bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa társszentelőként működött közre. De Donatis elfogadta címerét a püspöki jelmondattal: „nihil caritate dulcius”, egy Szent Ambrustól vett mondat, amely latinból fordítva annyit tesz: „semmi sem édesebb a szeretetnél.”[11]
2016. április 29-én De Donatist a római San Sebastiano al Palatino-templom rektorává nevezték ki. Ugyanezen év június 6-án ő felügyelte a 2016-os Az irgalmasság rendkívüli szentéve során a Római egyházmegyében a papok jubileumát, és részt vett a Trapani egyházmegyében a jubileumi tevékenységek szervezésében. A szentév során a Confessio Vitae-t is ő vezette a Milánói főegyházmegyében.
2016 szeptemberében De Donatis kiadta a Nulla è più dolce dell'amore (Semmi sem édesebb a szeretetnél) című kötetet, amely húsz elmélkedést tartalmaz az irgalom különböző formáiról a Biblián keresztül értelmezve.[12]
2017. május 26-án Ferenc pápa De Donatist a Római egyházmegye általános helynökévé és a Lateráni Szent János Főbazilika főpapjává nevezte ki[13], ezzel érseki rangra emelve őt is.[14][15][3] A bíboros helynök a pápa nevében Róma de facto püspökeként szolgál. Ferenc pápa figyelmen kívül hagyta azt a szabályt, hogy Róma általános helynökének bíborosnak kell lennie. De Donatis az első személy a XVI. század óta, aki nem bíboros általános helynöki kinevezésekor.[16] Általános helynökként hivatalból a Lateráni Pápai Egyetem nagykancellárja.[17] Ezzel egyidejűleg az Ostiai szuburbikárius egyházmegye apostoli kormányzója lett.[18]
2018. május 20-án Ferenc pápa bejelentette, hogy a következő konzisztóriumon bíborossá fogja kinevezni De Donatist.[19] A 2018. június 28-i konzisztóriumon a San Marco Evangelista al Campidoglio-bazilikát jelölték ki címtemplomául, ugyanazt a templomot, ahol 15 évvel korábban plébánosként szolgált.[20]
De Donatis 2019. július 11-től[21] 2020. október 24-ig az Olasz Ukrán Katolikus Apostoli Exarchátus apostoli kormányzója volt.[22]
2020. március 12-én, amikor Olaszországban már betiltották a nyilvános miséket, De Donatis elrendelte, hogy Róma templomai zárva legyenek a nyilvánosság előtt. Konrad Krajewski bíboros és mások mégis megnyitották a templomokat. Március 13-án elrendelte, hogy a plébániatemplomok megnyithatnak, amennyiben megfelelő intézkedéseket tesznek a Covid-19 vírus terjedésének megakadályozására. Azt mondta, hogy mindegyik utasítás kiadása előtt beszélt Ferenc pápával. Az egyházmegyének írt levelében azt írta: „Az egészségügyi struktúrák összeomlásának kockázata nyilvánvaló... Ezt a tragikus eshetőséget csak úgy tudjuk megfékezni, ha olyan intézkedéseket alkalmazunk, amelyek megállítják a fertőzést, és lehetővé teszik a nemzeti egészségügyi szolgálat újjászervezését... Közeledjünk egymáshoz – nem fizikailag, hanem szolidaritással... Sajnos a templomba járás nem más, mint bárhová menni: Fennáll a fertőzés veszélye.”[23]
Miután pozitív lett a Covid-19 tesztje, De Donatis 2020. március 30-án lázasan jelentkezett az Agostino Gemelli Egyetemi Poliklinikán; nem volt fizikai kapcsolatban Ferenc pápával, és nem járt a Vatikánban sem az utóbbi időben.[24] Április 10-én kiengedték és otthon folytatta a lábadozást.[25]
De Donatis bíborost bírálták Marko Rupnik állítólagos lelki és szexuális visszaélések áldozatai, akik „értetlenségüket” fejezték ki a Római egyházmegyének az általa alapított művészeti és teológiai központot dicsérő nyilatkozata miatt.[26]
2023 januárjában Ferenc pápa átszervezte a Római egyházmegyét, nagymértékben korlátozva a bíboros helynök szerepét. Meghatározta az egyes segédpüspökök szerepét, és számos egyházmegyei döntést közvetlenül irányított.[27][28] A bíboros helynök szerepét az egyházmegyei szervek munkájának koordinátoraként határozta meg, segédpüspökként definiálta, és azzal a szabállyal korlátozta a felelősségi körét, hogy a bíboros helynök „nem tesz fontos vagy rendes adminisztrációt meghaladó kezdeményezéseket anélkül, hogy előbb ne számolna be nekem.”[29]
2024. április 6-án Ferenc pápa kinevezte őt főpenitenciáriussá.[30] A pápa közölte segédpüspökeivel, hogy „időt szán egy egészséges mérlegelésre”, mielőtt új bíboros helynököt nevezne ki.[31]