Apollo 440 | |
Információk | |
Eredet | Egyesült Királyság |
Alapítva | 1990 |
Aktív évek | 1990 – napjainkig |
Műfaj | Big Beat Elektropunk Electronic Alternative Dance Breakbeat |
Kiadó | Sony BMG Epic Stealth Sonic |
Tagok | |
Trevor Gray Howard Gray Noko (Norman Fisher-Jones) Ewan MacFarlane Cliff Hewitt Michael Cusick Ashley Krajewski | |
Korábbi tagok | |
James Gardner Ian Hoxley Paul Kodish | |
Az Apollo 440 weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Apollo 440 vagy Apollo Four Forty egy elektronikus zenét játszó brit együttes, a kilencvenes évek végén bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom egyik „zászlóshajójának” tekinthető. Különösen a kritika által később az „elektronika” - azon belül, a „big beat” - műfaji címkékkel jelölt irányzat előfutárának tekinthetőek, együtt a Chemical Brothers, a Fatboy Slim, vagy a The Prodigy zenekarokkal. Stílusuk több különböző irányzat jegyeit viseli magán: a rave, az alternatív rock, a big beat, a techno és a punk elemek is keverednek az elektronikus hangzásban.
Az Apollo 440 együttest a Howard és Trevor Gray testvérpár, valamint Norman Fisher-Jones, alias Noko gitáros alapították Liverpool városában 1990-ben. A hangtechnikus Howard és a klasszikus zongora-tanonc Trevor olyan új zenei termék létrehozására törekedtek, mely igyekezett az erőteljes gitárhangzást ötvözni a kor elektronikai irányzataival. Ehhez elsőként különböző elismert zenekarok remixeit készítették el, így többek között az ír U2 vagy az EMF számára készítettek új hangzásvilágú remixeket.[1]
A zenekar számára az igazi áttörést az 1996-os kislemez, a Krupa hozta meg, melyhez nemcsak nevében, de ritmusaiban és dobszólóiban idézték meg Gene Krupa egykori jazz-dobost, aki az 1930-as években többek között Benny Goodman mellett is működött. A következő nagy dobást az "Ain't Talkin' 'Bout Dub" című szám jelentette, mely a Van Halen egyik legendás gitár-témáját öltöztette drum and bass köntösbe.
Az 1999-es Gettin' High on Your Own Supply nagylemez a pénzügyi sikert is meghozta az együttesnek, majd komoly turnézásba kezdtek, mely során ismételten Magyarországra is eljutottak. A zenei világ színpadra állítása különösen az analóg és digitális dob-hangzások miatt, valamint a zenekarral együttműködő sok énekes hangzásvilágának különbségei miatt volt nagyon nehéz. Az élő show során Noko gitárjátéka is sokkal "metálosabb" hangzást nyer, amit ő Ritchie Blackmore-hoz fűződő rajongásával magyaráz.[2] A lemezen szereplő Stop the rock című számuk az Electronic Arts FIFA labdarúgó videójáték-sorozatának lett 2000-ben a főcímzenéje.
Miközben a zenekar feljátszotta a Charlie angyalai remake főcímzenéjét, és elkészítette a 2003-as Dude Descending a Staircase albumot, úgy tűnt, a zenei inspiráció elfogyott a Gray testvérek mögül. Az új nagylemez már nem tudta megismételni két elődje sikereit és a számok között is több lassú, inkább ambient hangulatú darab szerepelt. Az együttes hosszabb ideig nem hallatott magáról. Így sokak számára váratlanul állt elő 2011-ben egy EP-vel, majd 2012 januárjában megjelentette ötödik sorlemezét, mely igyekszik visszakanyarodni a 90-es évek nagy sikerei irányába. A lemez turnéja kapcsán több magyarországi fellépés után 2011-ben az EFOTT vendége volt az együttes.[3]