Az ártatlanság múzeuma

Az ártatlanság múzeuma
SzerzőOrhan Pamuk
Eredeti címMasumiyet Müzesi
Ország Törökország
Nyelvtörök
Témaszerelem, fetisizmus
Műfajregény
Kiadás
Kiadóİletişim
Kiadás dátuma2008
Magyar kiadóUlpius-ház
Magyar kiadás dátuma2010
FordítóTasnádi Edit
Oldalak száma662
ISBN9789632542249
Sablon • Wikidata • Segítség

Az ártatlanság múzeuma (eredeti címén Masumiyet Müzesi) Orhan Pamuk Nobel-díjas török író 2008-ban kiadott regénye, mely egy üzletemberről szól, aki éveken át megszállottan gyűjti a szeretett nőhöz kapcsolódó tárgyakat. Pamuk Isztambul Beyoğlu negyedében valódi múzeumot hozott létre a regényben szereplő tárgyaknak, melyeket maga gyűjtött össze.[1] A történet korhű képet fest az 1970-es évek modernizálódó, de még nem teljesen nyugatias török társadalmáról és az isztambuli élet mindennapjairól.[2]

Történet

[szerkesztés]

1975-ben a 30 éves Kemal, jómódú üzletember, beleszeret egy távoli rokonába, a 18 éves Füsunba, aki egy boltban dolgozik azon a gazdag környéken (Nişantaşı), ahol a férfi lakik. A lángoló szerelemnek azonban véget kell érnie, ahogy a társadalmi konvencióktól kötve Kemal eljegyez egy „rangban hozzá illő” lányt, Sibelt. A megbántott Füsun, aki nem akar egy életen át egy családos ember szeretője lenni, inkább férjhez megy egy induló filmeshez, Feridunhoz. Kemal a szerelem rabjává válik és megszállottan gyűjteni kezd mindent, ami a nőhöz kapcsolódik, a cigarettacsikkektől a mozijegyeken át az üres üdítős üvegekig.

A mű keletkezési körülményei

[szerkesztés]
Az ártatlanság múzeumának épülete Isztambulban

Az ártatlanság múzeumának ötlete már tíz évvel a regény kiadása előtt megszületett Pamuk fejében és nem sokkal a Hó megjelentetése után el is kezdte írni, megszakításokkal hét évig dolgozott rajta.[3] Ahhoz, hogy megértse a gyűjtés, a kollekció-összeállítás mögötti érzelmeket és munkát, kutatásokat végzett a muzeológia terén és számos múzeumot is bejárt Európában és Ázsiában.[4]

A múzeum

[szerkesztés]

A múzeum Beyoğluban található, egy vöröses színűre festett régi, isztambuli stílusú házban. A regényhez összegyűjtött tárgyakat Pamuk a helyi ócskapiacokról és régiség-kereskedésekből szerezte be. A múzeumban 83 vitrin található, ezek mindegyike a regény egy-egy fejezetét reprezentálja, a tárgyakon keresztül meséli el a cselekményt.[1] A múzeum létrehozása miatt Pamukot hazájában több kritika is érte.[5]

Fogadtatás

[szerkesztés]

A regényt Marcel Proust munkásságához hasonlította a The Economist és a The Independent.[6][7] Ian Irvine a Financial Timestól úgy vélte „Kemal fennkölt és tragikus megszállottságának türelmes megfigyelésével Pamuk egy olyan művet alkotott meg a romantikus szerelemről, ami megérdemli, hogy olyanok mellett említsék, mint a Lolita, a Bovaryné és az Anna Karenyina.”[2]

A regény hatására Nazan Öncel énekesnő Canım Benim Nasılsın (Kedvesem, hogy vagy?) címmel dalt írt.[8]

Magyarul

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b A spot of romance. The Economist, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  2. ↑ a b Irvine, Ian: The Museum of Innocence. Financial Times, 2009. december 23. (Hozzáférés: 2012. október 30.)[halott link]
  3. ↑ Güven, Banu: Aşkından müze yaratan adamın hikayesi (török nyelven). NTVMSNBC, 2008. szeptember 2. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
  4. ↑ Babam için yazarlar, din adamları ve paşalardan çok daha önemliydi (török nyelven). Aktüel Dergisi. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 26.)
  5. ↑ Kemal bu müzeden hoşnut kalırdı (török nyelven). NTVMSNBC, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  6. ↑ Turkish delight. The Economist, 2009. november 19. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  7. ↑ The Museum of Innocence, By Orhan Pamuk trans Maureen Freely. The Independent, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  8. ↑ Nazan Öncel Masumiyet Müzesi'nin şarkısını yazdı. Hürriyet, 2008. november 24. (Hozzáférés: 2012. október 30.)

További információk

[szerkesztés]