Bakonyszombathely

Ez a szócikk Bakonyszombathelyről szól. Hasonló címmel lásd még: Szombathely (egyértelműsítő lap).
Bakonyszombathely
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Bakonyszombathely címere
Bakonyszombathely címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásKisbéri
Jogállásközség
PolgármesterGéringer Istvánné (független)[1]
Irányítószám2884
Körzethívószám34
Népesség
Teljes népesség1292 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség39,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,52 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472081°N 17.960181°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472081°N 17.960181°E
Bakonyszombathely (Komárom-Esztergom vármegye)
Bakonyszombathely
Bakonyszombathely
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Bakonyszombathely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bakonyszombathely (németül Deutschmarkt) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Kisbéri járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Bakonyszombathely a Kisalföld és a Bakony találkozásánál, a Cuhai-Bakony-ér mentén, Komárom-Esztergom vármegye délnyugati sarkában, változatos természeti környezetben fekszik, .

Főutcája a Bakonycsernye és Mezőörs között húzódó 8208-as út, melynek mentén a település több mint 10 kilométer hosszban nyúlik el. Érinti a községet a Kisbér-Veszprémvarsány (81-es és 82-es főút) között húzódó 8218-as út is, amelyen Kisbértől mindössze 7 kilométer választja el.

Korábban vasúton is elérhető volt a település, a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon, amelynek itteni megállási pontja, Bakonyszombathely megállóhely a 8208-as és a 8218-as utak kereszteződésétől szűk egy kilométerre északra található [bekötőútja a 82 323-as mellékút], de 2007 márciusa óta ezen a szakaszon szünetel a személyforgalom.

Természeti környezete

[szerkesztés]

Domborzata

[szerkesztés]

Alacsony domblábi lejtőkre és síkságra települt. Magassága 190 és 200 méter között váltakozik.

Forrásaiból a Feketevíz-ér kivételével a Cuhai-Bakony-érbe folyik a víz. Megfelelő helyi vízbázis hiánya miatt vezetékes vizét a tatabányai (táv)vezetékes karszt ivóvízhálózatból kapja. Felszíni kőzetei, mésztartalmú csernozjom barna erdőtalaja táji átmenetet mutatnak.

A községbe látogatók kellemes sétákat tehetnek, botanikai ritkaságokban gyönyörködhetnek a volt Esterházy uradalom kastélyparkjában. A község külterületén elhelyezkedő Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi területe érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak. A környékre látogatók vadász-, horgász-, kerékpározó, túrázó szenvedélyüknek egyaránt hódolhatnak.

Időjárása

[szerkesztés]

Éghajlata nedves kontinentális melegebb és szárazabb értékekkel, mint a kistáj déli felén. Éves középhőmérséklete 9,7 °C fok. Éves csapadékátlaga 650 mm. Ezt kihasználva nagyüzemi almaültetvényeket telepítettek (idared, gloster).

Története

[szerkesztés]
Nepomuki Szent János szobra

Bakonyszombathely területén őskori kőeszközöket találtak, és késő avar kori sírokat is tártak fel. Az Árpád-korban már vásáros hely volt.

Első fennmaradt okleveles említése 1358-ból való. A település neve a szombatonkénti hetivásárra utal. A cseszneki vár tartozékaként a 14. század derekáig a gróf Cseszneky család volt a település ura. 1392-ben Garai Miklós, majd a Szécsi és a Szapolyai család birtoka volt. 1529-ben a törökök elpusztították. Az elnéptelenedett falu 1636-ban került az Esterházy család tulajdonába.

A 17. század végén evangélikus és katolikus magyarok, majd a 18. század végén stájerországi németek költöztek területére. 1792-ben a település nagy része tűzvész áldozata lett. A lakosság megélhetését a 19. század második felétől a 20. század közepéig a növénytermesztés, az állattenyésztés és a környező bányák biztosították.

Bakonyszombathelyen már a 20. század elején volt vasútállomás és távírda, amely az interurbán telefonhálózatba 1922-ben kapcsolódott be. 1944 márciusától súlyos harcok színhelye volt a falu, ekkor égett le a kastély, a téglaégető, a pincegazdaság és több mint száz lakóház.

1949-ben a volt Esterházy-uradalmat állami gazdasággá szervezték, melyet 1990-ben privatizáltak és újjáalakítottak. Lakóinak a mezőgazdaság mellett szolgáltató, társas és egyéni vállalkozások adnak munkát. A települést 1950-ben csatolták Veszprém vármegyétől Komárom vármegyéhez.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Háberfelner László (független)[3]
  • 1994–1998: Háberfelner László (független)[4]
  • 1998–2002: Háberfelner László (független)[5]
  • 2002–2006: Pintér Lajos (független)[6]
  • 2006–2010: Pintér Lajos (független)[7]
  • 2010–2014: Pintér Lajos Tibor (független)[8]
  • 2014–2019: Pintér Lajos Tibor (független)[9]
  • 2019–2024: Géringer Istvánné (független)[10]
  • 2024– : Géringer Istvánné (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1450
1456
1453
1370
1364
1305
1292
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (21,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,5%, református 4,7%, evangélikus 16%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 7,2% (29,8% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 91,1%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% cigánynak, 1% németnek, 0,4% szlováknak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, románnak, szlovénnek, ruszinnak és ukránnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,9% volt római katolikus, 12,3% evangélikus, 5,1% református, 0,2% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,2% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 10,9% felekezeten kívüli (39,2% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Komárom-Esztergom megye kézikönyve (ALFADAT-CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 9639089117
  • Históriás Kalendárium (Kossuth Nyomda, Budapest 1989)
  • Bakonyszombathely múltja és jelene (Bakonyszombathely önkormányzata, 2008) ISBN 978-963-06-5276-6

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  6. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  7. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  8. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  9. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  10. ↑ Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
  11. ↑ Bakonyszombathely Helységnévtár
  12. ↑ Bakonyszombathely Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Bakonyszombathely
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.