Bakonytamási

Ez a szócikk a Veszprém megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Tamási (egyértelműsítő lap).
Bakonytamási
Az evangélikus templom
Az evangélikus templom
Bakonytamási címere
Bakonytamási címere		 Bakonytamási zászlaja
Bakonytamási zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásPápai
Jogállásközség
Alapítás éve1262[1]
PolgármesterForsthoffer Zoltán Tamás (független)[2]
JegyzőLeitner Pál
Irányítószám8555
Körzethívószám89
Testvértelepülései
Lista
Nagybégány, Nagymad
Népesség
Teljes népesség565 fő (2024. jan. 1.)[3]
Népsűrűség29,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület20,49 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[4]
Földrajzi középtájBakony[4]
Földrajzi kistájPápai-Bakonyalja[4]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 44″, k. h. 17° 43′ 57″47.412319°N 17.732461°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 44″, k. h. 17° 43′ 57″47.412319°N 17.732461°E
Bakonytamási (Veszprém vármegye)
Bakonytamási
Bakonytamási
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Bakonytamási weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonytamási témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bakonytamási község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Bakonyalján fekszik, a járási székhelytől, Pápától 24, a megyeszékhelytől, Veszprémtől 55 kilométerre. Határát délkelet-északnyugati irányú, 150–200 méter magas homokos, helyenként kavicsos, hosszan elhúzódó dombok alkotják.[5] Tengerszint feletti magassága 163 méter. A földrajzi szakirodalom a Kisalföld délkelet-keleti határvonalának egyik sarokpontjaként említi,[6] de a kistáji besorolás szerint a Pápai-Bakonyaljához tartozik.[7] A településről dél-délkeletre tekintve az Öreg-Bakony legmagasabb pontjai, a Kék- és Kőris-hegy (csúcsán polgári légiforgalmi radar), észak-északnyugatra pedig a Pannonhalmi-dombság Szemere és Csanak nevű vonulatai láthatóak.

Megközelítése

[szerkesztés]

A község a Pápát Veszprémvarsánnyal összekötő 832-es számú főúton közelíthető meg; de határszélét keleten a 8309-es út is érinti. Szomszédos Pápateszérrel és Giccel, s közigazgatási területét tekintve Nagydémmel is.

Vízrajz

[szerkesztés]

Területének legjelentősebb vízfolyása, az itt kelet-nyugati irányba tartó Sokorói-Bakony-ér (Sokoróalji-Bakony-ér, helyi tájszólással Bornát) a Marcal folyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A Bakony-érbe szállítja vizét a település határában eredő, illetve azon átfolyó mintegy tucatnyi délkelet-északnyugati irányú kisebb vízfolyás is. Közülük kettő, a Gyűrűs-ér és a Sós-rét-ér szeli át a település belterületét.

Művelési ágak

[szerkesztés]

A határ nagy része szántóföldként hasznosul, a kevés erdő újkori ültetésű, főleg akácos és nyárfás. A vízfolyások völgyeiben rétek vannak.[5] A szőlőművelés erősen visszaszorulóban van. Egyetlen szőlőhegye a Vörösi-szőlőhegy a település délnyugati határában. A fénykorban főként a direkt termő fajták voltak jellemzőek.

Közigazgatási terület

[szerkesztés]

A település közigazgatási területe a 20. században többször növekedett, de még így is kicsi, mindössze 2049 hektár. Jelenlegi kiterjedését a 20. század második felében érte el, miután Gictől először 1931-ben Hathalompusztát,[8] majd 1962-ben az azóta elnéptelenedett Gerencsérpusztát hozzácsatolták.[9]

Közlekedés

[szerkesztés]

Bakonytamási közigazgatási területén a 832-es főút mellett a 83 121-es számú, Hathalompuszta–Nagydém–Lovászpatona közt húzódó alsóbbrendű összekötő út is keresztülhalad.

A település közösségi közlekedése az autóbusz-közlekedés. A járatokat a Volánbusz üzemelteti. Munkanapokon 5–6 autóbuszpárral átszállás nélkül el lehet jutni Pápára (~45 perc) és Győrbe (~62 perc) és 2 autóbuszpárral Zircre (~50 perc) és Veszprémbe (~88 perc). Hathalompusztáról napi egy távolsági járattal elérhető Tatabánya (~100 perc), Esztergom (~200 perc) és Szombathely (~170 perc) is.

Bakonytamásin áthalad a MÁV 13-as menetrendi mezőjében szereplő Tatabánya–Pápa-vasútvonal, és a településnek a vonal 1902-es megnyitása óta vasúti megállóhelye is van rajta (Bakonytamási megállóhely) Tatabányától 67, Pápától 27 kilométerre, de ezen a szakaszon 2007. március 4-én megszűnt a személyforgalom. (Addig napi 6 személyvonat járatpár közlekedett rajta, és a menetidő Tatabányáról ~120 perc, Pápáról ~42 perc volt. Hathalompuszta utazóközönségét az ugyancsak ezen a vonalon található, de már Gic területén elhelyezkedő Gic-Hathalom vasútállomás szolgálta ki.)

Története

[szerkesztés]

A falu területén őskori és ókori leletek is találhatók, első írásos említése 1262-ből maradt fenn. Nevének eredete: Tamásé. Sokáig jobbágyfaluként tartották számon.

Egy régi ház felújítása Bakonytamásiban
Légi fotó

A mohácsi vész után elnéptelenedett a falu, és csak az 1600-as években települt be újra. Ekkoriban alakult ki címere, a helység szekérkereket ábrázoló pecsétnyomója, melynek felirata: „Thamasi falv pecseti 1695”.

1902. október 1-jén, a Tatabánya–Pápa-vasútvonal megnyitásának évében nagyközséggé nyilvánították Bakonytamásit.

1910-ben 986 lakosából 983 magyar volt, közülük 287 római katolikus, 651 evangélikus és 35 izraelita.

Az 1970-es években a községi közös tanács központja Pápateszér lett, de a rendszerváltáskor Bakonytamási is visszanyerte önállóságát.

Kategóriájában eddig ötször nyerte el "A tiszta, virágos Veszprém megyéért" Közterület Szépítési Verseny első díját (2007, 2009, 2010, 2013, 2014),[10] s 2014-ben a Virágos Magyarország Környezetszépítő Verseny elnöki különdíját is megkapta.[11] 2006-os megalakulása óta a Pannontáj-Sokoró Natúrpark része.[12]

Gerencsérpuszta

[szerkesztés]

Bakonytamási határában feküdt egykor Gerencsérpuszta is, melyet 1015–1031 között még I. István király adományozott a veszprémvölgyi görög apácáknak, s az adományozott falvak közt mint fazekasközséget tüntettek fel. Ily módon hozzá kötődik a fazekasság első fennmaradt írásos említése a Kárpát-medencében.

A puszta az 1970-es években elnéptelenedett. Első fennmaradt említésének 900. évfordulóján, 2009. október 17-én Bakonytamásiban emlékművet, az egykori Gerencsérpuszta helyén pedig emlékkeresztet és információs táblát avattak.[13] Az ünnepi megemlékezésen a még élő egykori gerencséri lakosok is részt vettek.

Hathalompuszta

[szerkesztés]

Szintén Bakonytamási közigazgatási területén található a ma is lakott Hathalompuszta, amely nevét a határában látható késő bronzkori temetkezési halmokról nyerte. Első fennmaradt írásos említése 1258-ból való. A 19. század utolsó éveiben többször ellátogatott ide Jókai Mór, aki a birtokos feleségének nagybátyja volt. Erre emlékezve az anyatelepülés önkormányzata 2015. augusztus 29-én Jókai-emlékhelyet avatott.[14]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Fejes Péter (Bakonytamási Faluvédő Egyesület))[15]
  • 1994–1998: Deli Ferenc (független)[16]
  • 1998–2002: Ifj. Deli Ferenc (független)[17]
  • 2002–2006: Németh Károly (független)[18]
  • 2006–2010: Németh Károly (független)[19]
  • 2010–2014: Németh Károly (független)[20]
  • 2014–2019: Németh Károly (független)[21]
  • 2019–2024: Forsthoffer Zoltán (független)[22]
  • 2024– : Forsthoffer Zoltán Tamás (független)[2]

Népesség

[szerkesztés]

Bakonytamási története folyamán mentesült a Bakony vidékére oly jellemző német és ritkább szlovák betelepítésektől. Lakói az évszázadok folyamán mindvégig magyarok voltak, akik között már röviddel a reformáció megjelenése után meggyökeresedett az evangélikus hit. A római katolikus népesség csak a 20. században indult nagyobb növekedésnek. Ennek magját a pannonhalmi apátság század elejéig működtetett helyi majorjának (részben német nemzetiségű) dolgozói képezték.

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
627
643
635
579
590
579
565
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 98%-a magyarnak, 0,9% németnek, 6,4% cigánynak mondta magát (1,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,3%, református 1,6%, evangélikus 27,7%, felekezeten kívüli 6,3% (10,5% nem nyilatkozott).[23]

2022-ben a lakosság 92,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,5% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,2% volt római katolikus, 14,4% evangélikus, 0,7% református, 0,2% görög katolikus, 1,9% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 12% felekezeten kívüli (36,1% nem válaszolt).[24]

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Berki Csaba (Pápa, 1969. április 14. – ) fekvenyomó Európa-bajnok Bakonytamásiban töltötte fiatalkorát.
  • Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. június. 9. – Budapest, 1967. november 12.) operaénekes.
  • Ördög A. Róbert (Tököl, 1982. – ) író, költő.
  • Porzsolt Benő (Bakonytamási, 1853. augusztus 9. – Budapest, 1918. július 20.) minisztériumi számtanácsos, sportszakíró, A Pallas Nagy Lexikona szócikkírója.
  • Redl Antal (Bakonytamási, 1814. – Pápa, 1849. január 15.) az 1848/49-es szabadságharc első, magyar földön kivégzett vértanúja.
  • Somogyi Gyula (Bakonytamási, 1928. március 23. – Budapest, 1999. szeptember 8.) közgazdász, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója.
  • Tatay Sámuel (Répcelak, 1823. október 11. – Bakonytamási, 1893. február 3.) a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese.
  • Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) író.

Bakonytamásiban végezte elemi/általános iskolai tanulmányait Kovács Ferenc (Győr, 1938. december 14. – ) bányamérnök, akadémikus, a Miskolci Egyetem nyugalmazott rektora,[25] valamint György Gyula (Budapest, 1919. június 1. – Budapest, 1974. november 8.) miniszterhelyettes, varsói diplomata is.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

A testvértelepülések mellett Bakonytamási kapcsolatot létesített a Kárpát-medence hasonló nevű településeivel, és 2003. június 21-én megrendezte a "Tamási nevű települések I. találkozójá"-t, amelyen Balogtamási, Drávatamási, Kistamási, Gúttamási, Paptamási, Rábatamási és Tamási város küldöttsége képviseltette magát.

Oktatás, művelődés

[szerkesztés]

Óvoda

[szerkesztés]

2013. július 1. óta a Sokorópátkai Egységes Óvoda-Bölcsőde Általános Művelődési Központ tagja. Egyetlen csoportja a Vadvirág nevet viseli.[26]

Általános iskola

[szerkesztés]

Bakonytamásiban 2007. június 15-én megszűnt az általános iskolai oktatás. A tanulók azóta Pápateszér, Veszprémvarsány vagy Sokorópátka iskoláit látogatják.[27]

Községi könyvtár

[szerkesztés]

A községi könyvtár (Könyvtári, Információs és Közösségi Hely) az egykori általános iskola (Széchenyi u. 13.) emeletén, heti két alkalommal, két órában tart nyitva. Állománya meghaladja a 4000 kötetet. Az ellátás jelentősen javult és kiszélesedett azáltal, hogy 2009. december 1-én csatlakozott a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár mozgókönyvtári szolgáltatásához.[28]

Infrastruktúra

[szerkesztés]

A település infrastruktúrája a szennyvízcsatorna-hálózat kivételével teljesnek mondható. A villamoshálózat 1931-ben (jelenlegi szolgáltató: E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.), a vezetékes ivóvízhálózat 1990-ben (Pápai Víz- és Csatornamű Zrt.), a telefonhálózat 1996-ban (Invitel Távközlési Zrt.), a földgázhálózat 1998-ban (E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.) került kiépítésre. A hulladékszállítást a GYŐR-SZOL Zrt. végzi.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bencés Főapátság Levéltára, Pannonhalma. Konventi levéltár: Capsarium 259. (MNL OL DF 207067)
  2. ↑ a b Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  3. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  4. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  5. ↑ a b Torma István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája - A pápai és zirci járás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 60.
  6. ↑ Ádám László–Marosi Sándor (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék. (Magyarország tájföldrajza 3.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 18. ISBN 963 05 0541 X
  7. ↑ Dövényi Zoltán (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010. 578. ISBN 978 963 9545 29 8
  8. ↑ Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. 126.
  9. ↑ Magyar Közlöny, 1962 (1-100. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  10. ↑ Polgármesteri köszöntő — Bakonytamási község honlapja (magyar nyelven). bakonytamasi.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  11. ↑ Archivált másolat. [2018. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  12. ↑ „Pannontáj - Sokoró Natúrpark”, Pannontáj - Sokoró Natúrpark (Hozzáférés: 2018. június 27.) (hu-HU nyelvű) 
  13. ↑ „Gerencsér Emlékoldal (1109-2009)”, Gerencsér Emlékoldal (1109-2009) (Hozzáférés: 2018. június 27.) (magyar nyelvű) 
  14. ↑ „Jókai-emlékhely :: Hathalmi Anziksz”, Hathalmi Anziksz (Hozzáférés: 2018. június 27.) (magyar nyelvű) 
  15. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  16. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  17. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  18. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  19. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  20. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  21. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  22. ↑ Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
  23. ↑ Bakonytamási Helységnévtár
  24. ↑ Bakonytamási Helységnévtár
  25. ↑ http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1417-5398/75k_2008/ISSN-1417-5398_75k_2008_009-023.pdf
  26. ↑ http://vadviragcsoport.gportal.hu/gindex.php?pg=34349304
  27. ↑ Archivált másolat. [2018. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  28. ↑ Archivált másolat. [2014. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 28.)

Források

[szerkesztés]
  • Veszprém Megyei Tanulmányok XXI. - Bakonytamási Község élete 1944-45
  • Veszprém Megye Földrajzi nevei - II. Pápai Járás (Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1987)
  • A veszprémi egyházmegye papságának névtára - Vp.,1975.)
  • Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Vp, 1989.
  • Emlékhelyek Veszprém megyében - Bándi László, Vp.,1996.
  • Fejes Imre: Veszprém megye közigazgatási beosztása és tanácsvezetői 1945–1981.
  • Genthon István: Magyarország művészeti emlékhelyei. I. Dunántúl. Bp.,1959.
  • Hampel J.: A bronzkor emlékei magyarhonban. I.-II. k., Bp., 1892
  • H. Szabó Lajos: Millenniumi Emlékek Veszprém Megyében
  • Huszár I. Éremlelőhelyek Veszprém területén. Veszprém Megyei Múzeumok Évkönyve 1. Vp., 1963
  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest: Akadémiai. 1964. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.
  • Koppány Tibor: Bakonytamási története. Kézirat 1996. A KOH gyűjteménye
  • Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházashelyek Veszprém megyében. Megyei Múzeumi Közlemények, Bp., 1967
  • Magyarország Régészeti Topográfiája (a pápai és zirci járás) Bp., 1972
  • Magyar néprajzi lexikon

További információk

[szerkesztés]