Balatoncsicsó | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Balatonfüredi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Antmann József (független)[1] | ||
Irányítószám | 8272 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 297 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 16,89 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 13,2 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 55′ 40″, k. h. 17° 40′ 08″46.927750°N 17.668969°EKoordináták: é. sz. 46° 55′ 40″, k. h. 17° 40′ 08″46.927750°N 17.668969°E | |||
Balatoncsicsó weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatoncsicsó témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Balatoncsicsó (németül Schitzenhofen) község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban.
A Balatontól 8 kilométerre, a Nivegy-völgyben fekszik. A völgy szerkezetileg a Balaton-felvidék Balatonfüred és Badacsony közti szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött kialakult márgás kőzetű medencék egyike. Említik Csicsói-medence néven is.[3]
A szomszédos települések: Szentjakabfa (1,3 kilométerre), Szentantalfa (2 kilométerre), Óbudavár (3 kilométerre), Monoszló (4 kilométerre), Kapolcs (9 kilométerre). A közeli városok közül Tapolcától és Balatonfüredtől is mintegy 25 kilométer választja el.
Balatoncsicsó különleges terület-elrendeződésű település abban az értelemben, hogy közigazgatási területe két, egymással nem érintkező és nagyságrendileg hasonló méretű területrészből áll. A belterületét is magában foglaló területrész északnyugaton, csúcspontosan Kapolcs területével, míg az exklávé jellegű, attól délkeletre fekvő községi terület hasonló módon Balatonakalival határos, s a két határosként említett település közúton mért távolsága több mint 15 kilométer.
A település a 71-es vagy a 77-es főutak felől közelíthető meg, előbbiről Zánkán kell letérni a 7313-as, majd a 7312-es útra, utóbbiról pedig Nagyvázsonynál szintén a 7312-esre. Ez utóbbi út azonban csak érinti a község területét, központja közúton kizárólag a 73 117-es számú mellékúton érhető el, amely Szentantalfa északi határában kezdődik és alig másfél kilométerrel arrébb, Óbudavártól délre vissza is torkollik a 7312-es útba.
A település Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A fennmaradt iratok közül neve (Chychow) egy 1272-esben szerepel először.
Területén az Árpád korban Ároktő, Herend, Szentbereckfa és Szent Balázs-falva települések feküdtek. Akkor a teljes völgy királyi birtok volt, királyi népekkel. Ebből a korból legjobb állapotban a Szentbalázs-dűlőben lévő 13. századi román stílusú, de a 14. században gótikus stílusban átépített templom romjai maradtak fenn. A templomromokat 2001-2002-ben részlegesen felújították. [1].
1526 után a törökök e települést is elfoglalták. Lakói az 1600-as évektől református hitre tértek.
1754-ben német/frank telepesek újraalapították a falut. Mai Szent Ágoston-templomát 1778-ban építették; plébániahivatala fíliaközpontként működött (1984-ben Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa és Tagyon voltak a fíliái).
A település címere1996-ban készült el; a településen élő Szlávics Alexa képzőművész tervezte az Önkormányzat megbízásából.
Lakosok száma | 214 | 217 | 220 | 233 | 245 | 261 | 297 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 91,8%-a magyarnak, 41,5% németnek, 0,5% bolgárnak, 0,5% szerbnek mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,8%, református 3,9%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 6,8% (21,3% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 91,4%-a vallotta magát magyarnak, 23,7% németnek, 0,8% ukránnak, 4,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38% volt római katolikus, 4,1% református, 2% görög katolikus, 0,4% evangélikus, 0,8% egyéb keresztény, 12,2% felekezeten kívüli (42,4% nem válaszolt).[13]