Balatonfenyves | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Fonyódi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Farkas Tamás (független)[1] | ||
Irányítószám | 8646 | ||
Körzethívószám | 85 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2019 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 34,72 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 51,93 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 42′ 48″, k. h. 17° 28′ 48″46.713239°N 17.480081°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 48″, k. h. 17° 28′ 48″46.713239°N 17.480081°E | |||
Balatonfenyves weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonfenyves témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Balatonfenyves község Somogy vármegyében, a Fonyódi járásban.
A Balaton déli partján helyezkedik el. Déli irányból a Nagy-Berek vidéke övezi. Fonyód közvetlen nyugati és Balatonmáriafürdő közvetlen keleti szomszédja.
A 7-es főút és a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal kettévágja lakott területét, az M7-es autópálya pedig külterületének déli szélén húzódik.
Balatonfenyves 1958-ban jött létre Balatonmáriafürdő, Balatonkeresztúr, Fonyód és Somogyszentpál egyes területeiből. (Például Balatonkeresztúr Józseftelep és Somogyszentpál Imremajor és Pálmajor nevű részéből.) Korábban e területen főleg tanyák és vadászházak voltak. A községet déli irányból övező Nagy-Berek vidéke és a mellette elhelyezkedő erdők vadállománya ma is, a jelentős méreteket öltött erdőirtások és vadászat ellenére is gazdagnak mondható.
A korábban Fonyódhoz tartozó település az 1991. május 12-én megtartott népszavazás eredményeként vált önállóvá.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1874 | 1855 | 1833 | 1949 | 1911 | 2022 | 2019 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,6%-a magyarnak, 3,3% németnek, 1,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 0,4% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (17,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,4%, református 5%, evangélikus 1,1%, izraelita 0,3%, felekezet nélküli 9,4% (33,4% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 82,5%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% németnek, 0,5% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,1-0,1% románnak, ruszinnak, szerbnek, ukránnak és szlováknak, 2,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,2% volt római katolikus, 5,1% református, 1,7% evangélikus, 0,6% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 11,4% felekezeten kívüli (41,1% nem válaszolt).[12]