Benzil-jodid | |||
IUPAC-név | benzil-jodid | ||
Más nevek | jódtoluol, α-jódtoluol, fenilmetil-jodid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 620-05-3 | ||
PubChem | 12098 | ||
ChemSpider | 11601 | ||
| |||
InChIKey | XJTQJERLRPWUGL-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H7I | ||
Moláris tömeg | 218,03 g/mol | ||
Megjelenés | alacsony olvadáspontú kristály vagy színtelen folyadék | ||
Olvadáspont | 24,5 °C | ||
Forráspont | 218 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A benzil-jodid szerves vegyület, képlete C7H7I.[1][2] Molekulájában egy benzolgyűrűhöz egy jódmetilcsoport kapcsolódik. Az alkil-halogenidek közé tartozó vegyület, az aril-halogenidek közé tartozó jódtoluolok konstitúciós izomerje.
Acetonban végzett Finkelstein-reakcióval állítható elő benzil-kloridból és nátrium-jodidból.
Színtelen vagy sárga tűs kristályokat alkot, olvadáspontja 24,5 °C.[3] Folyadék halmazállapotban törésmutatója nagy, 1,6334. Erősen könnyeztető hatású.[4][5]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzyl iodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.