Benzotriklorid | |||
IUPAC-név | (triklórmetil)benzol | ||
Más nevek | toluol-triklorid fenil-kloroform α,α,α-triklórtoluol | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 98-07-7 | ||
ChemSpider | 13882366 | ||
KEGG | C19166 | ||
RTECS szám | XT9275000 | ||
| |||
InChIKey | XEMRAKSQROQPBR-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | U62VHG99AM | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H5Cl3 | ||
Moláris tömeg | 195,48 | ||
Megjelenés | színtelen folyadék | ||
Sűrűség | 1,3756 g/ml | ||
Olvadáspont | −5,0 °C | ||
Forráspont | 220,8 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 0,05 g/l | ||
Oldhatóság | szerves oldószerek | ||
Veszélyek | |||
NFPA 704 | |||
R mondatok | R45 R22 R23 R37/38 R41 | ||
S mondatok | S53 S45 | ||
Lobbanáspont | 97,22 °C | ||
Öngyulladási hőmérséklet | 420 °C | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A benzotriklorid, más néven triklórtoluol szerves vegyület, képlete C6H5CCl3. Főként más vegyületek, például festékek előállításának köztitermékeként használják.[1][2]
A benzotrikloridot a toluol gyökös klórozásával állítják elő, a reakciót fénnyel vagy gyökös iniciátorral, például dibenzoil-peroxiddal katalizálják. A reakció két köztiterméke:
Részleges hidrolízisével benzoil-klorid állítható elő:[3]
Benzotrifluoriddá is átalakítható, mely peszticidek előállításának kiindulási anyaga:[4]
Víz jelenlétében elég gyorsan benzoesavvá és hidrogén-kloriddá hidrolizál, a reakció felezési ideje 2,4 perc.[5]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzotrichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.