Benzál-klorid | |
IUPAC-név | (Diklórmetil)benzol |
Más nevek | benzál-klorid benzilidén-klorid benzilidén-diklorid benzil-diklorid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 98-87-3 |
PubChem | 24855098 |
ChemSpider | 7133 |
RTECS szám | CZ5075000 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C7H6Cl2 |
Moláris tömeg | 161,03 g/mol |
Megjelenés | színtelen folyadék |
Sűrűség | 1,254 g/cm³, folyadék |
Olvadáspont | −17 és −15 °C között |
Forráspont | 205 °C (82 °C @10 Hgmm) |
Oldhatóság (vízben) | kevéssé |
Gőznyomás | 0,6 kPa (45 °C) |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Mérgező (T)[1] |
R mondatok | R22, R23, R37/38, R40, R41[1] |
S mondatok | (S1/2), S36/37, S38, S45[1] |
Lobbanáspont | 88 °C[1] |
Öngyulladási hőmérséklet | 525 °C[1] |
LD50 | 3250 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A benzál-klorid szerves vegyület, halogénezett szénhidrogén, képlete C6H5CHCl2.[2] Színtelen, könnyfakasztó folyadék, a szerves kémiai szintézisekben használják.
A benzál-kloridot a toluol gyökös klórozásával állítják elő, melynek első lépésében benzil-klorid keletkezik, illetve a reakciót tovább folytatva benzotriklorid állítható elő:
A benzál-klorid nagy részéből hidrolízissel benzaldehidet állítanak elő:[3]
Erős bázis hatására a benzál-kloridból fenilkarbén keletkezik.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzal chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.