Berekfürdő | |||
Berek tér | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Jász-Nagykun-Szolnok | ||
Járás | Karcagi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hosszu András (független)[1] | ||
Irányítószám | 5309 | ||
Körzethívószám | 59 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1065 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 54,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 18,57 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 23′, k. h. 20° 51′47.383333°N 20.850000°EKoordináták: é. sz. 47° 23′, k. h. 20° 51′47.383333°N 20.850000°E | |||
Berekfürdő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Berekfürdő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Berekfürdő község Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Karcagi járásban.
Berekfürdő az Alföld nagytájegységben, a Hortobágy és Nagykunság középtáj határán fekszik, a Tiszafüred-Kunhegyesi sík Kistájában. A Hortobágy délnyugati szélén helyezkedik el. Karcag és Kunmadaras között található.
Vonattal megközelíthető a Karcag–Tiszafüred-vasútvonalon.
A nagykunsági tanyavilágban Pávai-Vajna Ferenc 1928–30-ban két kutat fúrt (mélységük 1186 és 801,7 m), melyeknek vize 1974-ben gyógyvízzé lett minősítve. Az 1930-as évek végén épültek az első nyaralók, az 50-es években kerültek kialakításra a település utcái. Jelenleg kb. 555 lakó- és kb. 546 üdülőingatlan van, valamint két gyógyszálló és 1200 vendég fogadására alkalmas kereskedelmi szálláshely. A fátyolüvegéről világhírű, Veress Zoltán által 1938-ban alapított üveggyára már nem üzemel, tulajdonosa lebontását tervezi. Berekfürdő létét nem övezik évszázados múltra visszatekintő történetek, az 1920-as években ezen a területen mindössze 5 tanya állt 35 lakossal.
A Karcag–Kunmadaras közötti területen, a Tatárülés nevezetű vasúti megállótól mindössze egy ősszel-tavasszal járhatatlan földút vezetett a pusztába. A változások viszont hihetetlen gyorsasággal követték egymást. A geológusok figyelme az 1920-as években az Alföld felé irányult, mivel úgy vélték, hogy itt gazdag szénhidrogén bázis található. 1925-ben Pávai Vajna Ferenc főgeológus vezetésével kutatásokat kezdtek. A fúrás kezdeti nehézségei után a Schmidt Eligius Róbert műszaki vezető által irányított munkálatok 1928. január 24-én sikerrel jártak.
1992-ig Karcaghoz tartozott, azóta önálló község.
A településen 2009. október 4-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[7] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[11] A hivatalban lévő polgármester nem indult el a választáson.[7]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1008 | 1026 | 1001 | 1031 | 1081 | 1051 | 1065 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,6%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 1,5% németnek mondta magát (16% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,3%, református 35,7%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 30,8% (19,4% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% németnek, 0,9% románnak, 0,2% bolgárnak, 0,1% örménynek, 0,1% ukránnak, 2,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,4% volt református, 10,4% római katolikus, 0,3% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 0,5% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 21,5% felekezeten kívüli (31,4% nem válaszolt).[14]
Berekfürdő a Magyar Fürdővárosok Szövetségének tagja.