A bhavacsakra (szanszkrit; páli: bhavacsakka; tibeti: szrid pa'i 'khor lo) a szamszára (körforgás-szerű újjászületések sorozata) szimbolikus ábrázolása a tibeti buddhista templomok és kolostorok külső falain, az indo-tibeti régióban. A mahájána buddhista hagyományban úgy tartják, hogy a képet Buddha maga tervezte azért, hogy a közönséges emberek könnyebben megértsék a tanításait.
A bhavacsakra népszerű elnevezése az élet kereke, a létezés kereke vagy létkerék.[1][2]
A legenda szerint a bhavacsakra első ábrázolását maga Buddha teremtette és a Divjávadána buddhista antológia egyik története meséli el, miképp jutott el ez az ábrázolás Rudrájana királyhoz.
Tibet és India szinte összes tibeti buddhista templomának külső falára fel van festve a bhavacsakra.[3] Dzongszar Dzsamjang Khjence Rinpocse állítása szerint:
„Az az egyik oka, hogy az élet kerekét felfestették a kolostorok oldalára és a belső falakra is (amelyet egyébként Buddha maga is támogatott), hogy az élet és az észlelés legalapvetőbb buddhista filozófiáját tanítsa az egyszerűbb farmerek és állattenyésztők számára. Emiatt az életkeréken található képek kifejezetten az átlagemberhez szólnak.[4]”
A holdra mutató Buddha azt jelképezi, hogy a megszabadulás lehetséges.
A belső három kör kifelé haladva szimbolikusan azt ábrázolja, hogy a három méregből üdvös és ártó cselekedetek fakadnak. Ezeket a cselekedeteket és következményeiket nevezik karmának, amelyek a hat birodalomban való újjászületésekhez vezetnek. Ezek a birodalmak különböző szenvedéstípusokat jelentenek.
A negyedik és az azon kívüli rétegek a függő keletkezés tizenkét oksági láncolatát ábrázolják és azt mutatják meg, hogy a szamszárában hogyan okozzák a szenvedés forrásai a létesüléseket.[6][7]
Dévák (szanszkrit, páli: déva) vagy istenek birodalma - A dévák birodalma az örömök világa, amelynek hátránya az, hogy a dolgok annyira kényelmesek, hogy a lakói teljesen elhanyagolják a megvilágosodásra való törekvést. Ehelyett fokozatosan felélik az összegyűlt jó karmáikat, ami miatt végül alacsonyabb birodalmakban születnek újjá.
Aszúrák vagy féltékeny istenek vagy félistenek (szanszkrit, páli: aszúra) birodalma - Az aszúra birodalom lakói a félistenek. Folyamatosan féltékenyek, irigyek, őszintétlenek, küzdenek és háborúskodnak egymással. Úgy születhettek ebbe a birodalomba, hogy emberként jó szándékaik voltak de rossz cselekedetekkel párosultak mások bántása által. Az alacsonyabb szinteken lévő aszúrák rosszindulatúak (mint például Mára) és inkább nevezhetők démonnak. Másik elnevezésük a Raksasza.
Emberek (szanszkrit: manuṣya, páli: manussa) birodalma - Az emberek birodalmát (más néven manusja birodalom) a vágyak, az érzelmek, a kétség és a büszkeség jellemzi. A buddhisták az összes lehetséges újjászületés közül az emberként történő újjászületést tartják a legüdvösebbnek, ugyanis ebben a birodalomban lehetséges a szamszárából történő megszabadulás a jelenlegi vagy jövőbeli életekben (az anágámik részére a déva birodalomban történik a megszabadulás).
Állatok (szanszkrit: tiryagyoni, páli: tiracchānayoni) birodalma - Az állatok birodalmára (más néven Tirjag-joni birodalom) az ostobaság és az előítélet erős tudatállapota jellemző, amelyek az előző életekben kerültek felhalmozásra. A buddhisták úgy tartják, hogy ebbe a birodalomba tartoznak a Föld állatai. Az állatok úgy látják az embereket, ahogy az aszúrák a dévákat.
Éhes szellemek (szanszkrit: préta, páli: petta) birodalma - Az éhes szellemek birodalmát az erős tulajdonlás és vágy jellemzi, amelyek az előző életekben kerültek felhalmozásra. Azokat az érző lényeket, akik ebben a birodalomban élnek úgy nevezik, hogy "éhes szellemek". Folyamatosan rendkívül éhesek és szomjasak, de nem képesek kielégíteni szükségleteiket. A bhavacsakra tibeti ábrázolásában ezeket a lakókat szűk nyakkal és hatalmas hassal jelenítik meg. Ez azt jelenti, hogy a vágyaik kínozzák őket, de nincs esélyük arra, hogy azokat kielégítsék.
Pokollakók (szanszkrit: naraka, páli: niraya) birodalma - A naraka birodalmat vagy "poklok birodalmát" a gyűlölet jellemzi, amelyek az előző életekben kerültek felhalmozásra. A buddhizmusban a pokol jelentősen eltér az egyistenhitekben szereplő pokloktól, ugyanis a buddhizmus nézete szerint az aki a pokolban születik újjá nem örökre marad ott (kivételt jelent a júdaizmus, amelyben a pokolra került lelkek bűneit megtisztítja a tűz és felkerülhetnek a mennyországba). A narakákban addig maradnak a lakók, amíg a rossz karmáikat fel nem élik, amely után magasabb birodalmakban születnek újjá.
Ezek a birodalmak értelmezhetők pszichológiai szintként vagy a buddhista kozmológia részeként.[8]
A kerék olykor csak öt birodalmat ábrázol, ilyenkor az isteneket és a félisteneket egyetlen birodalom jeleníti meg.
A bhavacsakrák gyakran tartalmaznak pársoros feliratokat, amelyek azt magyarázzák, hogy milyen folyamatok tartják az érző lényeket a szamszárában, illetve, hogyan állítható meg és fordítható vissza ez a folyamat.[9]
Dzongsar Khyentse (2005). Gentle Voice #23, April 2005 Issue. [2]
Epstein, Mark (2004). Thoughts Without A Thinker: Psychotherapy from a Buddhist Perspective. Basic Books. Kindle Edition.
Gampopa (1998). The Jewel Ornament of Liberation: The Wish-Fulfilling Gem of the Noble Teachings, by Gampopa, translated by Khenpo Konchog Gyaltsen Rinpoche. Snow Lion.
Goodman, Steven D. (1992). "Situational Patterning: Pratītyasamutpāda." Footsteps on the Diamond Path, Crystal Mirror Series I-III. Dharma Publishing.
Gethin, Rupert (1998). Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-289223-1.