Bob Shaw | |
Született | 1931. december 31.[1][2][3][4][5] Belfast[6] |
Elhunyt | 1996. február 11. (64 évesen)[7] Warrington[8] |
Állampolgársága | ír |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Hugo Award for Best Fan Writer (1979, 1980) |
Halál oka | rák |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Robert "Bob" Shaw[9] (Belfast, 1931. december 31. – Warrington, 1996. február 11.[8]) észak-ír tudományos-fantasztikus író, mérnök.
Belfastban született és nevelkedett. Apja rendőr volt.[10] Hárman voltak testvérek, mind fiúk, Bob volt közülük a legidősebb. 11 éves korában találkozott először a fantasztikus irodalommal, ekkor olvasta A. E. van Vogt rövid novelláját az Astounding magazin egy korai számában. A második világháború alatt az amerikai csapatok átvonultak Észak-Írországon, gyakran hátrahagyták kiolvasott fantasztikus magazinjaikat, amelyek a Smithfield Marketen a helyiek számára is hozzáférhetővé váltak.[11] Shaw később úgy írt erről, hogy e magazinok hatása erősebb, meghatározóbb és tovább tartó volt, mint az LSD-é.[12] A Belfast College and Technology hallgatója lett,[13] 1950-ben csatlakozott az Irish Fandom nevű, fantasztikummal foglalkozó csoporthoz, amelynek tagja volt a szintén észak-ír sci-fi író James White is.[14] Találkozóikat Walt Willis Upper Newtownards Road-i házában, Belfastban tartották. E csoport komoly hatást gyakorolt a korai tudományos-fantasztikus irodalomra. Két fanzint, a Hyphen-t és a Slant-ot jelentették meg, Shaw mindkettőben publikált. Ebben az időszakban írói álneve a BoSh volt.[15] Első, nem fanzinban publikált fantasztikus története 1954-ben jelent meg. Ezután egy időre felhagyott az írással, s első feleségével, Sadie-val (Sarah Gourley) valamint fiukkal és két lányukkal Kanadába utaztak, ahol 1956 és 1958 közt éltek. Vertigo című regénye Albertában játszódik. Eredeti végzettsége statikus mérnök volt, a Short and Harland nevű cégnél mint repülőgéptervező dolgozott, ezután a The Belfast Telegraph című lap tudományos munkatársa lett (1966-1969). 1973 és 1975 közt a Vickers Shipbuilding-nél tevékenykedett, 1975-től már csak az írással foglalkozott. 1973-ban az északír válság miatt családjával Angliába költözött, előbb Ulverstonba, később Grappenhallba. Shaw itt alkotta meg fantasztikus életműve legnagyobb részét. Felesége, Sadie 1991-ben hirtelen elhunyt, ezután Shaw néhány éven át egyedül élt Grappenhallban. Egy betegség miatt csaknem megvakult, valamint egész életében migrén által kiváltott látászavaroktól szenvedett. A szemre, valamint a látásra vonatkozó hivatkozások több munkájában is megjelentek. Köztudottan alkoholproblémákkal küzdött, egy alkalommal saját magát mint alkoholistát említette.[16] 1991-ben így nyilatkozott: "Fantasztikus történeteket írok azok számára, akik alig olvasnak fantasztikus irodalmat". 1995-ben vette feleségül Nancy Tuckert, s vele együtt Amerikába utazott, de halála előtt néhány hónappal hazautazott. Rákban hunyt el.[17]
Shaw egyik leghíresebb elbeszélése a Light of Other Days (1966). A történet a "lassú üveg" ötletén alapul, amely egy olyan áttetsző anyag, amelyen a fény csak évek alatt tud áthaladni, így rajta keresztül a múltba pillanthatunk. Shaw az Analog főszerkesztőjének, John W. Campbellnek adta el a történetet, így az a lap 1966. novemberi számában jelent meg. Shaw 1967-ben folytatást is írt hozzá, Burden of Proof címmel. Az eredeti történetet mindössze négy óra alatt írta meg, de ezt a négy órát több éves tervezés előzte meg.[18] Shaw továbbfejlesztette a "lassú üveg" ötletét az Other Days, Other Eyes című regényében. A koncepció később a Marvel Comics által kiadott Unknown Worlds of Science Fiction című magazinban is felbukkant. Munkássága az egyszerűbb, fantasztikus elemeket csupán a háttérben felvonultató alkotásoktól (Ground Zero Man) a van Vogtra jellemző extravagáns fantasztikumig (The Palace of Eternity) terjed. Orbitsville című regénye és annak két folytatása egy, a csillagot teljesen körülvevő lakható héj (Dyson-gömb) felfedezéséről és az emberiségre gyakorolt következményeiről szól. 1976-ban elnyerte a Brit Fantasztikus Szövetség nagydíját. Később írta meg a Land-trilógiát (The Ragged Astronauts, The Wooden Spaceships és a The Fugitive Worlds), amelyben egy olyan társadalmat ír le, amelyben a technológia fémek használata nélkül fejlődött magas szintre. Philip K. Dick-hez hasonlóan munkáiban folyamatosan az észlelés természetére összpontosított.
Shaw a sci-fi rajongók körében közismert volt szellemességéről. Mindvégig fenntartotta az Irish Fandomban az 1950-es évek elején szerzett tagságát, lelkes rajongója és állandó közreműködője volt a különféle fanzinoknak. Éveken keresztül az Eastercon brit tudományos-fantasztikus konferenciákon tartott humoros beszédeket (Serious Scientific Talks címen), ezeket végül a The Eastercon Speeches (1979) és a Load of Old Bosh (1995) című kötetekben jelentették meg. 1954-ben Walt Willisszel írta meg a The Enchanted Duplicator című, a sci-fi rajongókról szóló munkát John Bunyan A zarándok útja című alkotása mintájára.