Bokod | |||
Bokodi tó, a Lebegő falu[1] | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Komárom-Esztergom | ||
Járás | Oroszlányi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csonka László (független)[2] | ||
Irányítószám | 2855 | ||
Körzethívószám | 34 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2138 fő (2024. jan. 1.)[3] | ||
Népsűrűség | 67,96 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 29,93 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 29′ 33″, k. h. 18° 14′ 53″47.492611°N 18.248139°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 33″, k. h. 18° 14′ 53″47.492611°N 18.248139°E | |||
Bokod weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokod témájú médiaállományokat. | |||
Bokod község Komárom-Esztergom vármegyében, az Oroszlányi járásban.
A település a Vértes lábaitól nyugati irányban, a Vértesalja kistájon, Oroszlánytól mintegy 6 kilométerre helyezledik el. Központján észak-déli irányban a Mór-Kocs közti 8127-es út halad keresztül, keleti irányból, Oroszlány felől a 8143-as út vezet idáig. Környe felől a 8154-es úton érhető el, és fontos belső útja még a 81 134-es út is.
Autóbusszal megközelíthető az 1254-es, 1256-os, 1257-es, 1628-as, 1702-es, 1784-es, 1842-es, 1843-as, 1844-es, 1845-ös, 1846-os, 1854-es, 8444-es, 8560-as, 8562-es, 8570-es és 8457-es járatokkal.[4]
Valamikor itt is római telep volt, a honfoglalás idején szlávok lakták a vidéket. 1146-ból származik első írásos említése, később Károly Róbert nyilván innen származó jegyzőjének, Bokodi Györgynek a nevében került elő a község neve 1326-ban. Nagy Lajos királynak kedvelt vadászterülete volt a környék: közel állott ide szívesen látogatott Gerecér nevű vadászkastélya, a későbbi Gerencsérvár. Ebben a várban szállt meg 1440-ben egy éjszakára az Albert király halála után megözvegyült Erzsébet királyné a csecsemő V. Lászlóval. A kíséretében volt Kottanner Ilona a Visegrádról ellopott koronával. Innen indultak tovább a székesfehérvári koronázásra. Egyházközségünk történetében megbízható nyomok 1624-ig vezethetők vissza.
A reformáció hatására a lakosság többségét kitevő evangélikusok alkottak már ekkor gyülekezetet Bokodon. Az ezt követő félévszázadot meghaladó viszonylagos nyugalom után a falu elpusztult, több évre pusztává lett a török háborúk következtében. A veszély elmúltával visszaszállingozó régi lakossággal újratelepülők is jöttek Hont és Nyitra vármegyéből tótok és kisebb részben németek is, akik idővel elmagyarosodtak. Az 1689. június 3-án datálódott „faluszálló levél” amit Széchényi György esztergomi érsek adott ki, védelmet adott a lakosságnak létfeltételeinek megteremtéséhez, vallásgyakorlásához is.
A lakosság pótlására további telepítések történtek; 1718-ban németek Moson vármegyéből és Bajorország-Vorallbergből, 1751-ben Pozsony vármegyéből tótok települtek a faluba. Vallásukat tekintve vélhetően többségében evangélikusok voltak, bár az 1718-tól Eszterházy birtokba került faluban nehezebbé vált a protestánsok vallásgyakorlása. Eszterházy József 1746-ban átmenetileg az evangélikus templomot is elfoglalta.[5] A gyülekezeti hitélet nem szakadt meg. A lelkész és a tanító folyamatosan jelenlévő szolgálattevő az egyházközségben. Balogh Ádám püspöktől 1758-ban három nyelven értő lelkészt kértek a bokodiak.
A község mellett található a Vértesi Erőmű ZRt. Oroszlányi erőműve, mely 1961-től 2015 végéig működött. A község erőműhöz legközelebb eső részét még az 1960-as évek elején épített hat utcából álló négylakásos, földszintes, kiskertes lakótelep zárja, ahol az 1990-es évekig, főként az erőműben dolgozók, külön kolóniában éltek.
Az erőmű hűtőtavát az 1960-as évek elején létesítették. A tavat az Által-ér táplálja. Az erőmű által termelt hulladékhőnek köszönhetően télen sem fagyott be a tó felszíne, így folyamatos horgászati lehetőséget nyújtott a horgászoknak; erre horgászturizmus is épült. Az erőmű bezárása azonban ezt várhatóan negatívan fogja érinteni.[14]
Az M1-es, valamint az 1-es főútról Tatabánya felől Környén át, továbbá a 81-es főútról Mór-Pusztavám érintésével érhető el. Dadon keresztül Komárom, vagy Tata, valamint Császáron át Kisbér irányából is megközelíthető.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2046 | 2042 | 2064 | 2075 | 2117 | 2082 | 2138 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,9%-a magyarnak, 1,1% cigánynak, 2,2% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,6%, református 11,3%, evangélikus 15,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 21,7% (23,1% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,8% cigánynak, 0,4% románnak, 0,3% ukránnak, 0,1% szlováknak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,2% volt római katolikus, 11,3% evangélikus, 9,4% református, 0,4% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 21,1% felekezeten kívüli (38,8% nem válaszolt).[16]