Bradashesh alközség

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Bradashesh, illetve Bradasheshi.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Nem tévesztendő össze a következővel: Bradashesh.
Bradashesh alközség
A shijoni Szent János Vladimír-templom(wd)
A shijoni Szent János Vladimír-templom(wd)
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeElbasan
KözségElbasan
Irányítószám3009
Népesség
Teljes népesség10 700 fő (2011)
Népsűrűség191 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület56,0[1] km²
IdőzónaUTC+01:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 06′, k. h. 20° 01′41.100000°N 20.016667°EKoordináták: é. sz. 41° 06′, k. h. 20° 01′41.100000°N 20.016667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bradashesh alközség témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bradashesh alközség harmadik szintű közigazgatási egység Albánia középső részén, a Shkumbin folyó jobb partján, Elbasantól légvonalban és közúton egyaránt 5 kilométerre nyugat–délnyugati irányban. Elbasan megyén(wd) belül Elbasan község része. Székhelye Bradashesh falu, további települései Balëz-Lart, Balëz-Poshta, Fikas, Gurabardh, Karakullak, Katund i Ri, Kozan, Kusarth, Letan, Petresh, Reçan, Rrila, Shëmhill, Shijon, Shtëmaj és Ulën (Ulem).[2] A 2011-es népszámlálás alapján Bradashesh alközség népessége 10 700 fő.[3] Fő nevezetessége az Ad Quintum-i római kori fürdőház romja és a 14. századi shijoni Szent János Vladimír-templom(wd).

Fekvése

[szerkesztés]

A Shkumbin jobb (északi) partján elterülő alközség az Elbasani-síkba északról benyomuló Krrabai-hegység és Pezai-dombvidék találkozásánál fekszik. Déli települései – Bradashesh, Shijon, Katund i Ri, Karakullak, Kusarth – még síksági területen fekszenek, az északi irányba húzódó Kusha-völgytől – vagy másik nevén Karakullak–Balëzi-völgytől – keletre a Krrabai-hegység települései (Balëz-Lart, Balëz-Poshta, Gurabardh, Kozan, Letan és Rrila), nyugatra pedig a Pezai-dombvidék falvai (Fikas, Petresh, Reçan, Shëmhill és Shtëmaj) fekszenek 300-400 méteres tengerszint feletti magasságban. A legmagasabb, 600-700 méteres térszínformák az alközség északnyugati vidékén találhatóak; itt fekszik a nehezen megközelíthető Ulën falu. Az alközség déli peremén futó Shkumbin és az abba ömlő Kusha-patak (Përroi i Kushës) mellett további jelentős vízfolyás az alközség keleti részén a Shkumbinba tartó Zaranika-patak (Përroi i Zaranikës).[4]

A Kusha-völgyben 2011-ben vette kezdetét a Tiranát Elbasannal összekötő A3-as autópálya építése,[5] északnyugati irányból pedig az SH3-as tirana–korçai főút érkezik a vidékre és Bradasheshnél fordul keleti irányba, a Shkumbin völgyébe. Az SH3-asba ugyanitt, Bradasheshnél csatlakozik be az SH7-es főút, amely Elbasannak Peqinen keresztül az Adria-parti úttal biztosít összeköttetést.

Története

[szerkesztés]

Az i. e. 2. század második felétől a Genusus (Shkumbin) völgyében felépült római út, a Via Egnatia egy kisebb települése, Ad Quintum feküdt a mai Bradashesh falu helyén. A régészeti ásatások ez idáig egy 2–3. századi római villát és fürdőházát tárták fel.[6] Ad Quintum fontosabb regionális szerepkörrel nem rendelkezhetett, mert azt az i. sz. 1. századtól a néhány kilométerrel keletebbre, a mai Elbasan helyén felépült, castrummal is rendelkező Scampis töltötte be.[7] Scampis feltehetően 9. századi elnéptelenedését követően a környék piachelye a mai Shijon lett.[8]

Shijonban épült fel egy kolostor, amely eredetileg talán a bencésekhez kötődött.[9] A 14. században a kolostorba kerültek a még 1016-ban meggyilkolt és később szentté avatott dukljai fejedelem, Jovan Vladimír(wd) csontjai.[10] Vélhetően ekkor és ennek következményeként alakult ki a Shijon helynév: Jovan vagy János albánul Gjon, Szent János albánul Shën Gjon vagy röviden Sh’Gjon, ennek további rövidülése lehet a Shijon.[11] A kolostort földrengés pusztította el, amelynek helyén 1380–1381-ben Karl Topia albán fejedelem építtette fel az új Szent János Vladimír-templomot.[12] 1388-ban bekövetkezett halála után Topiát a kolostorban temették el, a templomból előkerült a teljes vértezetét ábrázoló 14. századi kőfaragvány is.[13] Vélhetően eleinte a kolostor volt a 18. század közepén kialakított diracsi (durrësi) ortodox érsekség monasztikus központja. Ebben az időszakban itt, a kolostorban dolgozták ki az elbasani ábécét, amelyet az Elbasani evangéliumhoz (Ungjilli i Elbasanit), az egyik legkorábbi albán evangéliumfordításhoz használtak fel.[14] 1944 márciusában a templom leégett, és még 1995-ben is tető nélküli torzóként állt Shijon mellett,[15] de a 21. század elején rekonstruálták az épületet.

Az 1970-es években Bradashesh közigazgatási területén, Elbasan délnyugati szomszédságában épült fel a korszak egyik legnagyobb nehézipari beruházása, A Párt Acélja Kohászati Kombinát, amely 10-12 ezer embernek adott munkát.[16] Az 1991-es rendszerváltást követően az ipari termelőegységek nagy része bezárt, de súlyosan elszennyezett környezetet hagytak hátra, aminek következtében országosan Elbasan és Bradashesh vidékén a legmagasabb a krónikus légúti és emésztőrendszeri megbetegedések, a koraszülések és születési rendellenességek aránya.[17]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Ad Quintum római kori fürdőháza

Bradashesh két legjelentősebb nevezetessége a már említett ókori Ad Quintum fürdőházának romja és a 14. századi Szent János Vladimír-templom(wd). További jelentős műemlék a Petresh határában magasodó Szkander bég szikláján (Shkëmbi i Skënderbeut) álló várrom.[18]

A shijoni templom közelében, Bradashesh irányában található Visarion Xhuvani (1887–1965) görögkeleti egyházi vezető sírja, akit 1946-ban a kommunista hatóságok bebörtönöztek, majd 1962-es szabadulásától haláláig a shijoni kolostorban élt.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Strategjia e zhvillimit për territorin e Bashkisë Elbasan (‘Elbasan község területi fejlesztési terve’). Elbasan: Pegi. 2016. 16. o. ISBN 9789928200549 Hozzáférés: 2018. szeptember 3.  
  2. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  4. ↑ Pasha 2006 :11., 75–76.
  5. ↑ Elbasan 2016 :66.
  6. ↑ Ceka 2013 :259.; Gilkes 2013 :90.
  7. ↑ Pollo & Puto 1981 :21.; Wilkes 1992 :273.; Elsie 2010 :471.; Ceka 2013 :259., 335., 442–443.; Gilkes 2013 :170.
  8. ↑ Gilkes 2013 :173.; Sadiku 2014 .
  9. ↑ Elsie 1995 :2.
  10. ↑ Elsie 1995 :2.
  11. ↑ Ceka 2013 :490.
  12. ↑ Elsie 1995 :2.; Elsie 2013 :441.; Bakiu 2014 :39.
  13. ↑ Pollo & Puto 1981 :x.; Jacques 2009 :167.
  14. ↑ Elsie 1995 :7–8.
  15. ↑ Elsie 1995 :2.
  16. ↑ Jacques 2009 :480., 504–505., 513., 529., 588.; Elsie 2010 :199.
  17. ↑ Jenna Miller – Andrea Danglli – Benard Neza: Mountains of waste in Elbasan: responsible parties play ping pong! Albanian Center for Quality Journalism (2018. január 12.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.) arch
  18. ↑ Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.) arch
  19. ↑ Elsie 2013 :489.

Források

[szerkesztés]