Brit nyelv

Nem tévesztendő össze a következőkkel: brit angol nyelv és breton nyelv.
Brit nyelv
Beszélik0 (kihalt)
Nyelvcsaládindoeurópai nyelvcsalád
   kelta nyelvek
    szigeti kelta nyelvek
     brit nyelvek

A brit nyelv (walesiül: Brythoneg) egykor Britanniában és Bretagne-ban beszélt szigeti kelta nyelv. Elődje a proto-kelta nyelv, egy feltételezett ősnyelv, mely az i. e. 1. évezred első felére önálló dialektusokra, nyelvekre oszlott.[1][2][3][4] A pikt nyelv valószínűleg testvérnyelve vagy leszármazottja volt.[5][6][7]

A korai és modern walesi nyelvből kimutatható, hogy a brit nyelvet a római korban jelentősen befolyásolta a latin nyelv, különösen a valláshoz, a kereszténységhez kapcsolódó fogalmak terén. [8] A 6. századra a nyelv hamar felbomlott az újbrit nyelvekre: a walesi, a kumber, a korni, a breton, valamint elképzelések szerint a pikt nyelvre.

A következő három évszázad során a brit nyelvet Skócia nagy részén a skót gael nyelv, a mai Angliában és Skóciának a Forth-torkolattól délre lévő részén az óangol nyelv váltotta fel – melyből a modern angol és a scots nyelv származnak.[9] A kumber nyelv a 12. században kihalt,[9] délnyugaton a korni nyelv valószínűleg a 18. században halt ki, de azóta ismét élő nyelv lett.[10][a] O'Rahilly történeti modellje szerint Írországban a brit nyelv a gael nyelvek megjelenése előtt volt, de ezt nem támogatják széles körben.[12] Csak a walesit és a bretont beszélték máig folyamatosan.

Története

[szerkesztés]

Írásos források

[szerkesztés]
Kőtábla, feltehetően brit nyelven írt szöveggel

Nem ismert brit nyelvű dokumentum, de néhány vésetet azonosítottak.[13] A bathi kőtáblák, melyeket Bath római kori fürdőjében találtak, mintegy 150 nevet tartalmaznak – közel felük kelta (de nem szükségszerűen brit). Egy itt 1979-ben felfedezett fémláncra írt szöveg feltehetően brit átok:[14] „Adixoui Deuina Deieda Andagin Uindiorix cuamenai”. (Néha ez az utolsó szót cuamiinainak tekintik.) Ennek gyakori fordítása: "Az itt szereplőket – Deuinát, Deiedát, Andagint és Uindiorixot – összekötöttem”,[15] vagy figyelembe véve az esetjelölést, így olvassák: -rix „király” nominativus, andagin „értéktelen nőt” accusativus, dewina deieda „isteni Deieda” nominativus/vocativus: „Én, Windiorix Cuamenánál legyőzhetem [vagy igazság elé vihetem] az értéktelen nőt, [ó] isteni Deieda.”[16]

Egy sérült ón-/ólomlemezen 9 szövegsor maradt fenn részben, feltehetően brit nevekkel.[17]

A britanniai helynevek bizonyítékok, melyeket Klaudiosz Ptolemaiosz Geographia című műve is leír, melyről Rivet és Smith ugyane című 1979-es könyvükben is beszél. Leírták, hogy a legtöbb használt név a brit nyelvből származik. Egyes helynevek szintén tartalmaznak ebből levezetett elemeket. A törzsneveket, valamint egyes brit személyneveket is lejegyeztek a görögök és különösen a rómaiak.

Tacitus Agricolája szerint a nyelv kevéssé tért el a Galliában beszélttől. A gael nyelvekkel való összehasonlítás is igazolta a hasonlóságot.[18]

A pikt és a pritén

[szerkesztés]

A mintegy 1000 éve kihalt pikt nyelv az észak-skóciai piktek nyelve volt.[19] A nyelv eredetéről szóló viták ellenére egyes elemek, például a földrajzi és személynevek leginkább a kelta nyelvek brit ágának felelnek meg.[19] A nyelv megkülönböztetésének mértéke és a szétválás ideje is vitatott.[19]

A pritén nyelv fogalmát 1955-ben alkotta meg Kenneth H. Jackson a pikt nyelv feltételezett római kori elődjéhez.[19] Jackson szerint e nyelv a brittől i. sz. 75-100 körül vált el.[19]

A pritén nyelv fogalma vitatott. 2015-ben Guto Rhys levezette, hogy a mintegy i. sz. 500 előtt a brittől elvált pikt nyelv legtöbb feltételezése hibás, kérdéses vagy kevéssé fontos volt, és hogy a brit és a pikt nyelvek megkülönböztetésére való kevés bizonyíték miatt a pritén „redundáns”.[19]

Szétválás és újbrit nyelv

[szerkesztés]

A brit nyelv a latinnal együtt élt Britannia római elfoglalása (i. sz. 43) után, legalábbis a nagyobb településeken. Latin szavak jelentek meg a nyelvben a romanizált településekben, majd később az egyházi használat révén.

500–550-re a brit nyelv újbrit dialektusokra vált külön:[19] Walesben az ówalesi, Cornwallban az ókorni, Bretagne-ban az óbreton, Észak-Angliában és Dél-Skóciában a kumber, Észak-Skóciában valószínűleg a pikt nyelvre.[19]

Csak a breton és a walesi nyelv mai alakjait beszélték folyamatosan a 21. századig a brit nyelv közvetlen leszármazottai közül.[20] A korni nyelv az 1700-as években kihalt, de később újból beszélni kezdték.[21] A kumber és a pikt kihaltak, és csak az angol, a scots és a skót gael nyelv jövevényszavaiban van jelen.[22][19]

Fonológia

[szerkesztés]

Mássalhangzók

[szerkesztés]
(Késő) brit mássalhangzók
Labiális Dentális Alveoláris Palatális Veláris Labiális–veláris
Nazális m n (ŋ)
Stop p b t d k ɡ
Frikatíva θ ð s x
Approximáns j w
Laterális l
Pergőhang r

Magánhangzók

[szerkesztés]
Kora brit magánhangzók
Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett
rövid hosszú rövid hosszú rövid hosszú
Zárt i iː u
Félig zárt e eː o
Félig nyílt ɛː ɔː
Nyílt a ɑː

A kora brit magánhangzókészlet gyakorlatilag a proto-keltával azonos. Az /ɨ/ és /ʉ/ ekkor nem jöttek még létre.

Késő brit magánhangzók
Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett
ajakréses ajakkerekítéses ajakréses ajakkerekítéses ajakkerekítéses
Zárt i y ɨ ʉ u
Félig zárt e ø o
Középső (ə) (ɵ̞)
Félig nyílt ɛ ɔ
Nyílt a

A késő brit nyelvben a hangeltolódás a magánhangzók teljes átrendeződését okozta.

A /ə/ és /ɵ̞/ az /i/ és /u/ allofónjai voltak.

Nyelvtan

[szerkesztés]

Összehasonlító nyelvészeti módszerekkel közelítőleg rekonstruálható a brit nyelv ragozása:

Első ragozás

[szerkesztés]
A brit *tōtā 'törzs' és kognátjai ragozása
# Főnévi eset Brit Gael Óír PIE
Egyes szám Nominativus *tōtā toutā túathL *tewteh2
Vocativus *tōtā toutā túathL *tewteh2
Accusativus *tōtin toutim túaithN *tewteh2m
Genitivus *tōtiās toutiās túaithe *tewteh2s
Dativus *tōtī toutī túaithL *tewteh2eh1
Ablativus *tōtī toutī *tewteh2es
Instrumentalis *tōtī toutī *tewteh2(e)h1
Locativus *tōtī toutī *tewteh2i
Kettős szám Nominativus, accusativus, vocativus *tōtī — túaithL *tewteh2h1e
Genitivus *tōtious — túathL *tewteh2ows
Dativus *tōtābon — túathaib *tewteh2bhām
Ablativus, instrumentalis *tōtābin — *tewteh2bhām
Locativus *tōtābin — *tewteh2ows
Többes szám Nominativus, vocativus *tōtās toutās túathaH *tewteh2es
Accusativus *tōtās toutās túathaH *tewteh2ns
Genitivus *tōtābon toutānon túathN *tewteh2om
Dativus *tōtābo toutābi túathaib *tewteh2bhi
Ablativus *tōtā — *tewteh2bhos
Instrumentalis *tōtā — *tewteh2bhis
Locativus *tōtā — *tewteh2su

Megjegyzés:

  • A kettős és többes számú dativus az instrumentalisból örökölt változat, melyek a proto-kelta nyelv kettős és többes számú dativusát (toutābom, toutābos) váltották fel.

Második ragozás

[szerkesztés]
Brit *wiros 'ember' és kognátjai ragozása
# Eset Brit Gael Walesi Óír PIE
Sg Nom. *wiros wiros gŵr fer wiHros
Voc. *wire wire firL wiHre
Acc. *wiron wirom ferN wiHrom
Gen. *wirī wirī firL wiHrosyo
Dat. *wirū wirū fiurL wiHroh1
Abl., ins. *wirū — wiHroh1
Loc. *wirē — wiHrey
Du Nom., acc., voc. *wirō wirō ferL wiHroh1
Gen. *wirōs — fer wiHrows
Dat. *wirobon — feraib wiHrobhām
Abl. *wirobin — wiHrobhām
Ins. *wirobin — wiHrobhām
Loc. *wirou — wiHrows
Pl Nom., voc. *wirī wirī gwŷr firL (nom.), firuH (voc.) wiHroy
Acc. *wirūs wirūs firuH wiHrons
Gen. *wiron wiron ferN wiHrooHom
Dat. *wirobi wirobi feraib wiHrōys
Abl. *wirobi — wiHromos
Ins. *wirobi — wiHrōys
Loc. *wirobi — wiHroysu

Megjegyzés:

  • A semleges nemű második ragozás az alábbiakban tér el:
Semleges nemű 2. ragozás (szótő: *cradion)
# Eset Brit
Sg Nom., voc., acc. *cradion
Pl Nom., voc., acc. *cradiā

Megjegyzések:

  • A kettős szám az egyessel azonos
  • Minden más ragozás a szabályos 2. ragozással azonos

Harmadik ragozás

[szerkesztés]
Brit *carrecis és más nyelvi megfelelői
# Eset Brit Gael Walesi Óír PIE
Sg Nom. *carrecis — carreg carrac
Voc. *carreci —
Acc. *carrecin —
Gen. *carrecēs —
Dat. *carrecē —
Abl., ins., loc. *carrecī —
Du Nom. *carrecī —
Gen. *carreciōs —
Dat. *carrecibon —
Abl., ins., loc. *carrecī —
Pl Nom., voc., acc. *carrecīs — cerrig
Gen. *carrecion —
Dat. *carrecibo —
Abl., ins., loc. *carrecibi —

Helynevek

[szerkesztés]

Számos brit eredetű helynév van Nagy-Britanniában, ezek nagy része annak nyugati részén, azonban ezek egy része pre-kelta eredetű lehet. Fontos példa erre az Avon folyónév, mely a brit aβon[a], „folyó” (walesiül afon, korniul avon, írül és skót gaelül abhainn, manxul awin, bretonul aven; a latin kognát amnis). Ha a folyó szóhoz tartozik e szó, az tautológia.

Példák brit nyelvből származó helynevekre

[szerkesztés]
  • Avon (abonā[b] = 'folyó', vö. walesi afon, korni avon, breton aven)
  • Britannia (a Pritani = (feltehetően) 'formák népe' kognátja, vö. walesi Prydain 'Britannia', pryd 'megjelenés, forma, kép, hasonlóság'; ír cruth 'megjelenés, alak', óír Cruithin 'piktek')
  • Cheviot (*cev- = 'hegy' és -ed, főnévtoldalék)[23]
  • Dover: mivel a középkorig a latin nyelvben nem volt vegyes b/v hang, a Dubrīs szó szabályos olvasata dʊβriːs, mely viz(ek)et jelent (az ówalesi dwfr (többes számának ejtése dəvrʊɪð), a korni dowr, a breton dour és az ír dobhar kognátja, ez utóbbiban a bh v vagy β hangot jelöl)
  • Kent (canto- = 'határ', walesiül cant(el) 'szél, perem', bretonul kant)
  • Lothian (középwalesiül Lleuddiniawn, a *Lugudũn(iãnon) 'Lugus erődje' szóból)
  • Severn a Sabrīna szóból,[b] talán egy istennő nevéből (ma walesiül Hafren)
  • Thames (Tamesis = 'sötét' (valószínűleg a tywyll 'sötétség', a korni tewal, a breton teñval, az ír teimheal kognátja, feltehetően britül közelítőleg temeselo- volt)
  • Thanet (fő terület) (tan-eto- = 'tűz', vö. walesi tân 'tűz', korni tanses, óbreton tanet 'lángol')
  • York (Ebur-ākon[b] = 'tiszafacsoport' (a walesi Efrog kognátja, mely az efwr 'medvetalp + -og 'dús', a breton evor 'Frangula alnus', a skót gael iubhar 'tiszafa', iùbhrach 'tiszafaliget', továbbá a franciaországi Évreux, a portugál Évora és az észak-írországi Newry kognátja): latin Eburacum > OE Eoforwīc (később eofor 'boar' + wic alakként értelmezve) > óészaki Jórvík

A tor, combe, bere és hele brit szavak devoni helynevekben gyakoriak.[24] Hibrid nevek is vannak Angliában, például:

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Egy 2018-as tanulmány szerint legalább 3000 ember tudott valamennyire korniul, ebből 500-an folyékonyan tudtak beszélni.[11]
  2. ↑ a b c Lásd a megjegyzést a b betű latin nyelvű ejtéséről a Dover névnél e szakaszban.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Henderson, Jon C.. The Atlantic Iron Age: Settlement and Identity in the First Millennium BC. Routledge, 292–295. o. (2007. december 4.). ISBN 9780415436427 
  2. ↑ Sims-Williams, Patrick. Studies on Celtic Languages before the Year 1000. CMCS, 1. o. (2007. december 4.) 
  3. ↑ Koch, John T.. Celtic Culture: A Historical Encyclopedia. ABC-CLIO, 1455. o. (2006. december 4.) 
  4. ↑ Eska, Joseph. Continental Celtic, The Ancient Languages of Europe. Cambridge (2008. december 4.) 
  5. ↑ Forsyth, Katherine. Celtic Culture: A Historical Encyclopedia. ABC-CLIO, 1444, 1447. o. (2006. december 4.) 
  6. ↑ Forsyth, Katherine. Language in Pictland: The case against "non-Indo-European Pictish". Utrecht: de Keltische Draak, 27. o. (1997. december 4.) 
  7. ↑ Jackson, Kenneth H.. The Pictish Language, The Problem of the Picts. Edinburgh: Nelson, 129–166. o. (1955. december 4.) 
  8. ↑ Lewis, H.. Yr Elfen Ladin yn yr Iaith Gymraeg. Cardiff: University of Wales Press (1943. december 4.) 
  9. ↑ a b Nicolaisen, W. F. H.. Scottish Place Names, 131. o. 
  10. ↑ The last of the Celts. Yale University Press, 225. o. (2004. december 4.). ISBN 0300104642 
  11. ↑ Ferdinand, Siarl (2018. december 4.). „The Promotion of Cornish in Cornwall and the Isles of Scilly: Attitudes towards the Language and Recommendations for Policy”. Studia Celtica Fennica 19, 107–130. o. DOI:10.33353/scf.79496. 
  12. ↑ Early Irish history and mythology. School of Celtic Studies, Dublin Institute for Advanced Studies (1964). ISBN 0-901282-29-4 
  13. ↑ Freeman, Philip. Ireland and the Classical World. University of Texas Press (2001. december 4.) 
  14. ↑ Tomlin, R. S. O. (1987. december 4.). „Was ancient British Celtic ever a written language? Two texts from Roman Bath”. Bulletin of the Board of Celtic Studies 34, 18–25. o. 
  15. ↑ Mees, Bernard. Celtic Curses. Boydell & Brewer, 35. o. (2009. december 4.) 
  16. ↑ Patrick Sims-Williams, "Common Celtic, Gallo-Brittonic, and Insular Celtic", Gaulois et celtique continental, eds. Pierre-Yves Lambert and Georges-Jean Pinault (Geneva: Droz, 2007), 327.
  17. ↑ Tomlin, 1987.
  18. ↑ Pierre-Yves Lambert, La langue gauloise, éditions errance 1994. p. 17.
  19. ↑ a b c d e f g h i Approaching the Pictish language: historiography, early evidence and the question of Pritenic. University of Glasgow . University of Glasgow
  20. ↑ Concise Oxford Companion to the English Language. Oxford University Press (2005. december 4.). ISBN 9780192806376 
  21. ↑ Cornish language no longer extinct, says UN. BBC News Online, 2010. november 7. (Hozzáférés: 2021. április 30.)
  22. ↑ Dictionaries of the Scots Language. (Hozzáférés: 2021. április 30.)
  23. ↑ James, Alan: The Brittonic Language in the Old North: A Guide to the Place-name Evidence. SPNS.org.uk. Scottish Place Name Society. [2017. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  24. ↑ Place-names of Devon. English Place-name Society (1932. december 4.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Common Brittonic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Filppula, M.; Klemola, J.; Pitkänen, H. (2001); The Celtic Roots of English, (Studies in Languages, No. 37); University of Joensuu, Faculty of Humanities; ISBN 952-458-164-7.
  • Forsyth, K. (1997), Language in Pictland.
  • Jackson, Kenneth H. (1953), Language and History in Early Britain.
  • Jackson, Kenneth H. (1955), "The Pictish Language"; in F. T. Wainwright, The Problem of the Picts; London: Nelson.
  • Koch, John T. (1986), "New Thought on Albion, Ieni and the 'Pretanic Isles'", Proceedings of the Harvard Celtic Colloquium, 6: pp. 1–28.
  • Lambert, Pierre-Yves [ed.] (2002), Recueil des inscriptions gauloises II.2. Textes gallo-latins sur instrumentum; Paris: CNRS Editions; pp. 304–306.
  • Lambert, Pierre-Yves (2003), La langue gauloise; 2nd ed.; Paris: Editions Errance; p. 176.
  • Lockwood, W. B. (1975), Languages of the British Isles Past and Present; London: Deutsch; ISBN 0-233-96666-8.
  • Ostler, Nicholas (2005), Empires of the Word; London: HarperCollins; ISBN 0-00-711870-8.
  • Price, Glanville. (2000), Languages of Britain and Ireland; Blackwell; ISBN 0-631-21581-6.
  • Rivet, A. and Smith, C. (1979), The Place-names of Roman Britain
  • Sims-Williams, Patrick (2003), The Celtic Inscriptions of Britain: Phonology and Chronology, c. 400–1200; Oxford, Blackwell; ISBN 1-4051-0903-3.
  • Ternes, Elmar [ed.] (2011), Brythonic Celtic – Britannisches Keltisch: From Medieval British to Modern Breton; Bremen: Hempen Verlag.
  • Trudgill, P. [ed.] (1984), Language in the British Isles; Cambridge University Press.
  • Willis, David (2009), "Old and Middle Welsh"; in The Celtic Languages, 2nd ed.; eds. Martin J. Ball & Nichole Müller; New York: Routledge; ISBN 0-203-88248-2; pp. 117–160.

További információk

[szerkesztés]