Bromadiolon | |
IUPAC-név | 3-[3-(4′-brómbifenil-4-il)-1-fenil-3-hidroxipropil]-2-hidroxi-4H-1-benzopirán-4-on |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 28772-56-7 |
PubChem | 54680085 |
ChemSpider | 10606098 |
EINECS-szám | 249-205-9 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C30H23BrO4 |
Moláris tömeg | 527,40 |
Veszélyek | |
EU osztályozás | T+ N |
R mondatok | R26/27/28, R48/23/24/25, R61, R50/53 |
S mondatok | S45, S53, S60, S61 |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A bromadiolon második generációs 4-hidroxikumarin-származék, amit véralvadásgátló és K-vitamin antagonista hatása miatt rágcsálóirtó hatóanyagként használnak.
A bromadiolon fehér, szagtalan por. Molekulájának két királis centruma és ennek megfelelően négy sztereoizomerje van. Vízben alig (18 mg/l pH 7-nél), zsírokban igen jól oldódik, az oktanol-víz megoszlási hányadosa több mint 1000 (Kow(log)>3). Nem illékony.
A bromadiolont biocidként, rágcsálóirtóként használják. A megengedett legmagasabb koncentrációja a termékekben 0,005%. Általában már egy adagban is hatékony; hatása a véralvadás mechanizmusának megzavarásában áll, külső és belső vérzéseket okoz, amelyek végül halálhoz vezetnek. A rágcsálók rezisztensek is lehetnek az anyagra, de az európai patkány- és egérpopuláció döntő része még érzékeny a bromadiolonra.
A bromadiolon az Európai Unióban átesett a biocidok felülvizsgálati programján és felvették az engedélyezett hatóanyagok listájára.
Akárcsak a többi véralvadásgátló patkányméreg, szerkezete hasonlít a K-vitaminéra és képes blokkolni a véralvadási faktorok aktivációját. Patkányokban az orálisan beadott bromadiolon mintegy 70%-a felszívódik, bőrön keresztül 0,36-1,6% jut a szervezetbe. Időben beadott K-vitaminnal a toxikus hatás visszafordítható.
Az LD50 érték patkányok esetében 0,56-0,84 mg/testsúlykg, kutyáknál 8,1 mg/ttkg.
A bromadiolon potenciális PBT anyag, a természetben nehezen bomlik le, zsíroldékonysága miatt hajlamos felhalmozódni a testszövetekben és erősen mérgező. Fennáll a veszélye annak, hogy a méregtől elhullott rágcsálókat a háziállatok (kutya, macska vagy akár sertés) vagy védett madarak (vércsék, ölyvek, baglyok) megeszik és maguk is megmérgeződnek. Emiatt több európai országban csak szakképzett rágcsálóirtók használhatnak véralvadásgátló-tartalmú szereket.